Avagy pár gondolat a Momentum új LMBTQ+ programjáról
Nem szeretek pártpolitizálni a nyilvánosság előtt. Nem is igazán hiszem, hogy lelkészként ez lenne a feladatom. Azonban, napokban a kezembe került egy dokumentum, ami mélységesen megdöbbentett, olyannyira, hogy úgy érzem, nem tehetem meg, hogy ne szóljak róla, ne reflektáljak rá. Ez a dokumentum a momentum új „LMBTQ+ programja”, mely talán az eddigi legnyíltabb és legkeményebb magyar nyelvű hivatalos missziói irata korunk új szektájának – a szivárványvallásnak.
A program maga egyébként állítólag az elfogadás jegyében íródott. Ugyanakkor, ami abban áll, az minden, csak nem elfogadó.
De miről is szól ez a dokumentum? Aki a részletekre kíváncsi, az a fentebbi hivatkozásra kattintva megtalálja a teljes pdf-et, én viszont most elsősorban azokat a pontokat fogom kiemelni, amelyeket a leginkább megdöbbentőnek és problematikusnak találtam.
Ezeket a pontokat egy szóban össze lehet foglalni:
érzékenyítés
DE KIKET IS ÉRZÉKENYÍTENE A SZIVÁRVÁNYVALLÁSRA A MOMENTUM?
(1) A rendőrséget és a büntetésvégrehajtási szerveket
Az ő érzékenyítésük elsősorban arról szólna, hogy megtanulják felismerni a különböző szexuális kisebbségekhez tartozó embereket és őket megkülönböztetett módon kezeljék a heteroszexuálisokhoz képest, akkor is, ha ellenük történik atrocitás, s akkor is, ha ők követnek el valamit, ami miatt jogi eljárás indul ellenük.
(2) Az orvostársadalmat
Az orvosok esetében az érzékenyítés és képzés lényege a nemváltoztatás folyamatának megismerése, illetve az, hogy minél több orvos legyen képes és hajlandó nemátalakító műtéteket végezni. Az érzékenyítést természetesen az ápolókra és minden egészségügyi szakemberre kiterjesztenék és számukra kötelezővé tennék a rendes továbbképzés keretében.
(3) A foglalkoztatókat és foglalkoztatottakat
Ez egy olyan réteg, amibe szinte mindenki, aki dolgozik, beletartozik: vagy foglalkoztatott, vagy foglalkoztató. Az ő esetükben az LMBTI személyek diszkriminációját akarják belőlük „kinevelni”: nem csak érzékenyítés által, de oly módon is, hogy a program értelmében a Momentum „diszkriminációs szakértők” alkalmazására kényszerítené a munkáltatókat, akikhez az alkalmazottak fordulhatnak, ha a munkáltató részéről diszkriminatív viselkedést tapasztalnak.
Ennél a pontnál számomra különösen aggasztó, hogy a Momentum tervezete nem tesz különbséget a különböző munkahelyek között és nem tartja tiszteletben a munkáltatók lelkiismereti szabadságát. Értsük jól: a Momentum programja megvalósulása esetén a keresztyén üzletembereket, sőt, az egyházakat, mint munkáltatókat is arra kötelezné, hogy ne „diszkrimináljon” embereket a nemi identitásuk alapján (vagyis például, ha egy nyíltan homoszexuális, vagy transznemű ember jelentkezik egy egyházi iskolába tanári állásra, a javaslat értelmében azt visszautasítani is diszkrimináció lenne, amit szankcionálna a hatóság, figyelmen kívül hagyva az adott egyház hitvallás-béli aggályait és vallásszabadsághoz való jogát), s hogy olyan „szakértőt” alkalmazzon, aki felismeri azt,. ha a munkáltató „diszkriminálja” az LMBTI személyeket, s emiatt eljárást indít a munkáltató ellen.
(4) A lakástulajdonosokat és családokat
A kettőt a Momentum érdekes módon egy fedél alá veszi, leginkább azért, mert szerintük a hagyományos családokból kirekesztett LMBTI személyek ügye lakhatási probléma. A családokat tehát arra érzékenyítenék, hogy ha valaki „coming outol” közöttük, akkor ne zavarják el, a lakástulajdonosokat pedig arra, hogy ne utasítsák vissza az LMBTI személyeket, ha kiadó lakásukat ki akarják bérelni, vagy eladó lakásukat meg akarják vásárolni.
(5) A sportolókat
A sport terén a program főleg az edzők kötelező átképzésére teszi a hangsúlyt, akiket a szivárványvallás védelmezőivé formálnának minden sportágban.
(6) A tanárokat és a diákokat
A Momentum nem köntörfalaz: oktatás terén pont a fordítottját csinálnák annak, amit a jelenlegi kormány csinál a gyermekvédelmi törvény kapcsán (hogy azt a törvényt miért tartom támogatandónak, arról itt írtam korábban). Ennek fényében minden korosztályban, más-más módon és mértékben ugyan, de kötelezővé tennék a gyerekek számára a szexuális felvilágosítást, melyben „szexuális orientációról és nemi identitásról ítélkezés nélküli, nyílt párbeszéd folytatása” is benne foglaltatna, oly módon, hogy pozitív módon mutatnák be a gyermeke számára a szivárványvallás eszméit és a „szivárványcsaládokat.” Hogy a szülőknek lenne-e ebben beleszólása, az erősen kétséges – a program nyelvezete azt sejteti, hogy függetlenül a szülő vallási, világnézeti meggyőződésétől, az összes óvodás- és iskoláskorú gyereknek mindenképpen részt kéne vennie az érzékenyítésen.
Azonban a Momentum nem áll meg itt. Ahhoz, hogy ezt megvalósítsa, mindenek előtt a tanárokat szeretné átprogramozni, olyan irányú képzésekkel, melyek elfogadóvá teszik őket a szivárványvallás eszméi iránt, így biztosítva, hogy ezekről a diákoknak véletlen se beszéljen senki negatív módon. Az már csak hab a tortán, hogy a program nyíltan felvállalja, hogy a Momentum beengedné a szivárványos civil szervezeteteket az iskolákba, sőt, kötelezne minden oktatási intézményt arra, hogy ezekkel együttműködjön.
Igen. MINDEN OKTATÁSI INTÉZMÉNYT. Tehát, nem csak az államiakat, de a magán- és egyházi kézben lévőket is. A Momentum elképzeléseiben az egyházi iskoláknak egyértelműen nincsen semmi szabadsága, s még kevésbé kötődése az adott felekezet tanításaihoz – hanem az egyház kötelezően el kell azoktól tekintsen, hogy az intézményeiben a keresztyén hit helyét átvehesse a szivárványvallás. Ez talán a leginkább aggályosabb pont, hiszen, megvalósulása esetén ez a javaslat nyílt keresztyénüldözést sejtet: olyat, mely során az állam a szivárvány színeibe burkolózva törvényekkel, szankciókkal és minden módon lehetetleníti el az egyházi oktatást és gyakorlatilag az egyházak által végzett mindennemű gyermekmunkát.
Végső soron: A TELJES TÁRSADALMAT
Igen, ez benne is áll a programban, feketén, fehéren.
„Jelen pillanatban a társadalomban tapasztalt elutasítottság egyik fő gyökere az, hogy az LMBTQ+ közösség ismeretlen a társadalom tagjainak többsége számára. Ezért szükséges, hogy az állam civil szervezeteken keresztül érzékenyítési programokat támogasson.”
Ki kell tehát mondanunk, hogy végső soron a Momentum programjának a bevalott(!) célja nem más, mint
A teljes magyar társadalom mindenre kiterjedő és totális átprogramozása
Itt már nem arról van szó, hogy a progresszió elfogadást kér. Nem arról van szó, hogy a szivárványvallás egy akar lenni a sok nézőpont közül.
A Momentum programjával a progresszívek hazánkban is szintet léptek, s kimutatták a foguk fehérjét. A cél nem a koegzisztencia, vagyis nem az, hogy az eszmék és ideológiák egymás mellett harmóniában élhessenek. A progresszió valódi célja egy totalitárius cél: a teljes társadalom mentális átkondicionálásával azt kívánják elérni, hogy a saját eszméjükön kívül minden eszme megszűnjön létezni egyszer és mindenkorra. Legyen az politikai ideológia, vagy vallási dogma – ők ezeket el akarják törölni.
Nehéz nem látni a párhuzamot a XX. század nagy totalitárius diktatúráival – ahol a náci és kommunista eszmék szolgái harcoltak ugyanezért, megpróbálva felszámolni mindent, ami nem értett egyet velük. Az eredményt már tudjuk. Százmillió halott, s milliárdnyi megnyomorult élet… A vészkorszak eszméi viszont nem tűntek el, csak átalakultak – meggyőződésem, hogy a progresszió, s annak eszközeként a szivárványvallás egy új totalitárius kor hírnöke, melyben a cél nem változott, csak az eszközöket finomították, tanulva a múlt hibáiból.
S mielőtt még a zárszóhoz érnénk, szeretném, ha eljátszanánk egy kicsit egy gondolattal.
Képzeljük el, hogy mi történne, ha a kormány bedobná a Momentum programjának az ellentettjét! Vagyis, egy olyan programot, mely a teljes társadalmat a keresztyénségre szeretné érzékenyíteni. Egy olyan programot, ami előírná a keresztyének hatóságok általi pozitív megkülönböztetését, akár, ha ellenük történik bűncselekmény, akár, ha ők követnek el valamit,. ami törvénybe ütközik. Egy olyat, amely az orvosokat kötelezi arra, hogy az abortusz káros hatásairól tanuljanak és minden módon ösztönzi őket arra, hogy ne hajtsanak végre abortuszt. Egy olyat, amely a munkavállalók és a munkáltatók számára kötelezővé teszi a keresztyén tanítások elsajátítását, s olyan egyházi személyeket ültet be minden munkahelyre, akik minden keresztyénellenes diszkrimináció esetén (mert van ilyen bőven hazánkban is) hivatalból eljárást indítanak a munkáltató, vagy a diszkriminatív munkavállaló ellen. Egy olyat, amely megtiltja a lakástulajdonosoknak, hogy visszautasítsák a hívő keresztyén bérlőket vagy vásárlókat, s megtiltaná a családoknak, hogy a hite miatt bárkit is kitagadjanak. Egy olyat, mely istentiszteletre járásra kötelezné a sportolókat. Egy olyat, amely kötelezővé tenné minden tanár számára a keresztyén hit megismerését és arra kényszerítené őket, hogy a keresztyénségről mindig csak pozitívan beszéljenek, s mely minden egyes diák számára kötelezővé tenné a hitoktatást (amely a közhiedelemmel ellentétben ma állami szinten nem kötelező, hanem választható tantárgy), a hagyományos családmodell kizárólagos jóként való bemutatásával egyetemben, s mely kötelezné az oktatási intézményeket a hitvalló egyházakkal való teljeskörű együttműködésre.
Mi lenne vajon erre a progresszívek, a szivárványvallás képviselői és a teljes nemzetközi közösség reakciója?
Azt hiszem, mindannyian sejtjük. A világ összes mérvadó médiuma elítélően nyilatkozna Magyarországról, s egy új, keresztyénfasiszta totalitárius rendszer felépülését vízionálnák, majd szépen lassan hazánk kizáródna a nemzetközi közösségből, s olyan szankciók tömegével sújtanák nemzetünket, ami előbb-utóbb a magyar állam teljes összeomlásával és kormánybukással járna – melynek a végén perek sokasága indulna a megbuktatott kormány tagjai és akár támogatói ellen…
Megjegyzem, egy ilyen fentebb vázolt elképzelést én sem támogatnék, mert a hit nem kényszerből, meg törvényből, hanem hallásból van – Isten elhívása alapján: az állam nem tud hívővé, keresztyénné tenni senkit. A szivárványvallás hívei viszont pont egy ilyen totális térítést támogatnak, ha kell, áttérésre kényszerítve teljes társadalmakat (s ezzel valójában szélsőségesség terén egy szintre kerülnek az iszlamista szervezetek alapeszméjével, a vahábizmussal). Ami pedig megdöbbentő, hogy a jog védelmezőinek, meg a nemzetközi közösségnek nemhogy nincs ezzel baja, de még azokat támadja, akik ennek a totális missziónak az útjába akadályokat gördítenek.
MIT TEHETÜNK MI KERESZTYÉNEK EBBEN AZ ÜGYBEN?
Először is, meggyőződésem, hogy hitvalló keresztyén azt a pártot, vagy pártszövetséget, amely a Momentum programjához hasonló szellemiséggel bíró intézkedéseket kíván megvalósítani, nem támogathat. Egész egyszerűen azért, mert a keresztyén számára az Úr akarata a legfontosabb – amely mind a házasság, család, szexualitás területén, mind a más vallásokkal kapcsolatban nyíltan tanít.
Ne legyenek kétségeink: a szivárványvallás kőkeményen vallás! Radikális, erőteljes, erőszakos, totalitárius és nem ismer kompromisszumokat. Mögötte nem a Szentháromság Isten áll, hanem az Ő ellenlábasa, a bukott angyalok vezére: a sátán. Aki ellen keresztyénként harcolnunk kötelesség – s aki ezt a harcot feladja, vagy ne adja az ég, az ördög mellé áll, az magát Krisztust tagadja meg, s nem tekinthető többé keresztyénnek.
Azonban, nem elég az, hogy nem támogatjuk az ilyen programokat, s az ezeket propagáló pártformációkat – nekünk ennél sokkal nagyobb eszközünk van a harcban!
Ez pedig nem más, mint a megtérés EVANGÉLIUMA! Az az üzenet, hogy bár az Úr a bűnt gyűlöli, a bűnöst viszont szereti, olyannyira, hogy az egyszülött Fiát áldozta fel érte. Az az örömhír, hogy Krisztusban minden bűnből van szabadság – még a homoszexualitásból, a transzneműségből és a hasonlókból is! Az a csodás szó, mely hirdeti a teljes örömöt és boldogságot, melyet csak az Úrban újjászületett ember tapasztalhat meg!
Nekünk ezt az evangéliumot kell hirdetnünk, megalkuvás és félelem nélkül – rámutatva arra, hogy mi az igazi szabadság, az igazi öröm és az igazi élet; s lerombolva a hamis „evangéliumokat”, azzal a féltő szeretetből fakadó határozottsággal, melynek célja nem a bűnös elítélése, hanem épp ellenkezőleg – az ő megmentése!
