A keresztyén világhelyzetet bemutatni kísérlő sorozat új szakaszában a világszerte tapasztalható keresztyénüldözésről, keresztyénellenességről lesz szó.
Bármilyen furcsának is tűnik, először tisztázni szeretném, hogy
miért és milyen különbséget teszek a keresztyénüldözés és a keresztyénellenesség között.
Én keresztyénüldözésről akkor beszélek, amikor a keresztyén közösség tagjai az adott országban a hitük vállalásáért életüket kockáztatják, esetenként, vagy rendszeresen, egyenként vagy tömegben, fizikai bántalmazásnak, megölésnek vannak kitéve. Keresztyénüldözésről beszélünk az iszlám vagy iszlám többségű országokban, a hinduk lakta Indiában, a dél-kelet-ázsiai buddhista többségi vallású országokba, és három ázsiai kommunista országban, Észak-Koreában, Kínában és Vietnamban.
A világ többi részén – így például Európában is – inkább keresztyénellenességnek nevezném a manapság sajnos egyre gyakrabban tapasztalható jelenségeket, melyek döntő többségében a keresztyén hívő élete nem forog veszélyben, “csak” negatívan diszkriminálják például rendeleti, törvénykezési úton, vagy munkahelyéről kirúgják. Persze vannak látványos gyilkosságok is Franciaországban Nagy-Britanniában, de azért az európai keresztyénségre ez nem jellemző. Hogy mi a jellemző, arról egy későbbi írásban lesz szó.
Számomra érdekes, hogy a keresztyénüldözést világszerte monitorozó két legjelentősebb szervezet, a holland alapítású, de az USA-ból működő, Open Doors és a bécsi székhelyű Christen in Not nem értenek velem egyet, ők azt mondják, hogy az is keresztyénüldözésnek minősül, ha a Krisztus követőket rendeletileg, vagy törvényekkel negatívan diszkriminálják, szóban írásban ellenük ellenségesen nyilvánulnak meg, munkahelyükről eltávolítják őket. Ezzel a megközelítéssel is lehet egyetérteni, én mégis az üldöztetést azokra az országokra – sok ilyen van – tartom fenn, ahol az Isten-hit vállalása miatt a hívők az életüket kockáztatják.
A keresztyénüldözésről/-ellenességről szóló első cikkben fontosnak tartom a keresztyénüldözés bibliai alapjainak a bemutatását. Mert mindig is volt és lesz is keresztyénüldözés. Ezt Jézus Krisztus maga több helyen a Bibliában világosan elmondta. Ezekből hármat most idézek:
Jézus tanítványainak mondta: “Ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak” (Jn. 25,20). A Bibliában számos helyen olvashatunk a Jézus iránt megnyilvánuló ellenszenvről, üldöztetéséről, mely folyamat végül is a kereszthalállal fejeződött be. Jézus azon próféciájának beteljesülését, hogy követőit üldözni fogják, ma is, nap mint nap, megtapasztaljuk.
És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért, de aki mindvégig megmarad, az megtartatik,” (Mk. 13,13). Ez az ige az üldöztetésben is kitartásra buzdítja Krisztus követőit. A nehéz helyzetben is kitartókat, akik mindvégig megmaradnak a hitükben, az Úr megtartja, ami azt jelenti, hogy nem érdemeikért, de kegyelemből örök életet nyernek.
“Megmutatom néki, mennyit kell néki az én nevemért szenvedni.” (Ap.Csel. 9,16). Sajnos ma is számtalan példáját látjuk ennek. Nemcsak a keresztyénüldözéssel leginkább érintett 50-60 országban, hanem – ha máshogyan is – mindennapjaink Európájában úgyszintén.
A bibliai idézeteket hosszan lehetne még folytatni. Most azonban Luther Márton idevágó szavait idézem. Az idézeteket a “Jer örvendjünk keresztyének” című könyvből vettem:
“Az a kereszt, amikor valaki a hitéért szenved.”
“Isten nem barátok, liliomok és rózsák közé, hanem tüskék és ellenség közé helyezte övéit. Ezért van, hogy mindazok, akik Istent szolgálják és Krisztus táborához akarnak tartozni, sok kellemetlen szúrást kénytelenek elszenvedni. Ahogy Krisztus maga is mondja: e világon szorongattatásotok lesz.”
“A hit és a kereszt összetartoznak.”
Mielőtt a keresztyénüldözés 21, századi történéseivel foglalkoznánk, tekintsünk vissza 2000 évet: A Jézus halálát követő első keresztyénüldözés alapja a Názáreti: Jézus és a zsidóság közötti vallási jellegű ellentét, a zsidóság számára elfogadhatatlan tény volt: a Názáreti Jézus, Mária és József fia az a Messiás, akinek eljövetelét az ószövetségi próféták hirdették, akire Izrael egész történelme során várt. Ő az egész világ, pogányok és keresztyének, zsidók és nem zsidók Ura. Így Ura a mózesi törvényeknek is, amelyeket nem törölt el, hanem a szeretet alapparancsában beteljesített.
Ebben a kérdésben a teológiai ellentét a zsidók és a keresztyének szembenállásában a mai napig megmaradt. Vita van azon kívül – sok más mellett – arról is, hogy Jézus keresztre feszítése mennyire terheli a zsidóságot és mennyire csak a rómaiak jogi aktusa volt. Pedig a ma élő ember számára nem az a fontos, hogy kik a bűnösök Jézus haláláért, a zsidók vagy a rómaiak, hanem az, hogy Isten akaratából bekövetkezett keresztáldozata révén megváltást nyerhetünk, megtérhetünk, megszabadulhatunk bűneinktől.
Jézus korából most térjünk vissza napjainkhoz, a 21. század elejére. A sorozat következő írásaiban az Európán kívüli világ, majd az európai keresztyénellenesség/-üldözés helyzetével foglalkozom és kitérek ilyen tekintetben a magyarországi helyzetre is. Most azonban arról gondolkodom, hogy – nyugodtan mondhatjuk – tombol a keresztyénüldözés a világban. Az erről tudósító statisztikák nyolc éve folyamatosan romló képet mutatnak. Ma már a világ több, mint 200 állama háromnegyed részében a keresztyének nem gyakorolhatják szabadon vallásukat, és kb. 400 millió keresztyént – a világon minden hatodik hívőt – erősen üldöznek Isten-hite miatt. A világjárvány csak tovább rontotta a keresztyének helyzetét, elsősorban Afrikában, de valamennyi iszlám vagy iszlám többségű országban is.
Egy tavaly közzétett francia tanulmány szerint évről-évre egyre több keresztyént ölnek meg világszerte, egyre több templomot, imaházat gyújtanak fel, rongálnak meg (ebben Franciaország élen jár), egyre több keresztyén felnőttet, gyereket rabolnak el, elsősorban Afrikában. És a világ, de a keresztyén egyházak is, ezt tétlenül szemlélik. Itt-ott megemlítik, hogy üldözik a keresztyéneket világszerte, de ennyi és nem több. Tényleges, tevőleges cselekvés nincs. Annál többet foglalkoznak trendi világi kérdésekkel, mint például a klímaváltozás, vagy a migráció.
Amikor, csaknem 10 éve, intenzíven el kezdtem foglalkozni a jelenkori keresztyénüldözés témakörével, majd megjelentek az erről írott könyveim 2015-ben és 2016-ban , akkor egészen más képet mutattam be, mint amiről ma, 2021-ben, beszélhetünk. Tíz évvel ezelőtt a keresztyénüldözés nemcsak a világi médiumokban, de a keresztyén egyházakban, azok írott és elektronikus médiumaiban sem volt különösebben téma. Ha néha szóba került, akkor is elsősorban az iszlám keresztyénellenességét, keresztyénüldözési akcióit emlegették. Pedig már akkor is erős keresztyénüldözés folyt nem iszlám országokban is.
Mi lett szembetűnőbb mára a 10 évvel ezelőtti helyzethez képest? Az, hogy ez a világméretű, keresztyének elleni vallásháború óriási – részben hallgatólagos – támogatást kap a világuralomra törő háttérhatalomtól.
Miről van szó? A világuralomra, az új világrend kialakítására törekvő háttérhatalom egyik fő célja a keresztyénség, a keresztyén értékrend, kultúra minél nagyobb mértékű visszaszorítása, majd – végső megoldásként, az Endlösung nem áthallás – a keresztyénség felszámolása. Ebben a törekvésükben szövetségesekre leltek a vallási szempontból a keresztyénséggel szemben álló, azt üldözendőnek tartó más világvallásokkal, elsősorban az iszlámmal.
Akik a világhálón, a közösségi térben is tájékozódnak, azok látják, hogy a kifejezetten keresztyénellenes tartalmú, Krisztust és egyházait gyalázó írások száma rohamosan emelkedik. Ami érdekes és egyben nagyon szomorú, hogy a keresztyén egyházak vezetői az ilyen megnyilvánulások ellen nem, vagy csak nagyon ritkán, emelik fel szavukat, hallgatnak.
Összefoglalóan azt mondanám, hogy az a kor, amelyben ma élünk egy nagyon is küzdelmes, nyugodtan mondhatjuk: háborús kor. Ebben a világméretű háborúban civilizációk, vallások csapnak össze. Furcsa háború ez, mert vannak támadó erők – nemcsak az iszlám és más világvallások, hanem az előbb emlegetett világi háttérhatalom – és ugyanakkor a keresztyén világ védekezésének nyomát sem látjuk. Ezt a háborút, amely a hagyományos keresztyén értékrend, kultúra, értékrend felszámolása céljából folyik, nem mi, keresztyének gerjesztjük, hanem elszenvedjük. Ugyanakkor ebben a háborúban mi nemcsak szenvedni, hanem a magunk eszközeivel harcolni akarunk, mert meggyőződésünk, hogy a keresztyén értékrend szerinti életnek, társadalmi berendezkedésnek nincs használható alternatívája. Csak egy alternatívája van: a teljes pusztulás.
Keresztyénüldözés – ismétlem – mindig is volt, csak az intenzitása és földrajzi kiterjedtsége volt koronként eltérő. Azt gondolom, hogy a napjainkban tapasztalható keresztyénüldözés földrajzi kiterjedtsége és intenzitása soha nem volt ilyen nagy. Mit üzen Krisztus a mai világ üldözött keresztyéneinek?
“Bízzatok, én legyőztem a világot” (Jn. 16,33)
Ebből, meg a Biblia többi örömüzenetéből meríthetnek hitet és reményt a mai – sok helyen üldözött – keresztyének is.
