2021. május 16., 16:04 Pomichal Krisztián
Másfél év óta így szól az élethalál-kérdés: vagy liberálisok maradunk, vagy túléljük a világjárványt. – mondja Békés Márton történész, politológus, a magyar konzervatív értelmiség egyik vezéralakja. Békés szerint a globális korszakváltás már-már elkerülhetetlen, a kérdés csak az, merre indulunk tovább. Nagyinterjú járványról, technológiáról, a liberalizmus és a demokrácia szétválaszthatóságáról és Dávid parittyájáról.
Már 2014-ben könyvet írtál arról, hogy a mérhetetlen technikai fejlődésnek komoly hátulütői is vannak. Nem vagyunk felkészülve rá, sem egyénileg, sem a közösség szintjén, beláthatatlan következményekkel járó jelenségről van szó. Eltelt hét év, a helyzet egyre rosszabb, az irányítás azóta végleg ki is csúszott a kezünkből?
Az utolsó felkelés című könyvemnek két fő állítása volt. Az egyik, hogy a technológiai világstruktúra, ez az ember által teremtett, de általa egyre kevésbé uralt „rendszerek rendszere” kicsúszott az irányításunk alól. Egyetértek a kérdésfelvetéssel, a technológiai haladás mérete és ami fontosabb, sebessége az elmúlt évtizedben valóban gyorsabb lett.Ráadásul nyilvánvalóvá vált, a technológia nem semleges, minden technológiai eszköz óhatatlanul a maga útjára tereli az embert.
Mivel ez a világstruktúra, Heidegger kifejezésével élve „állványzat”, az elmúlt években egyre csak nőtt, így az emberiség felett gyakorolt hatalma is növekszik. Hogy gyakorlati példát is mondjak, gondoljunk csak bele, ma a Facebook politikusokat tud letiltani, gondolatokat képes felerősíteni vagy éppenséggel lehalkítani. Ezzel egy soha korábban nem tapasztalt problémához értünk – erre épült a könyvem második fő gondolata is, mégpedig, hogy a technológiával szemben önkorlátozó módon kellene fellépnünk, sőt harcolnunk az ellen, hogy a technológia az emberi testet átalakítsa, magába integrálja.
Nem állunk nyerésre!
Nem, mert a technológia-állvány túlnőtt az emberi felfogóképesség és tudathorizont határain. A technológia, amely racionális-szekuláris szerkezetű, napjainkra valójában mágikus jellegű-erejű lett. Az emberi test átalakítása, a tech-állványzat részévé tétele és a gépezetbe való beépítése a digitális-virtuális eszközrendszer segítségével, nem visszafordítható folyamat. Transzhumán perspektívát nyit, amelynek poszthumán következményei lesznek.Az ember és a természet viszonya egyértelműen megbomlott, ez nem újdonság, inkább ennek a mostani foka rémisztő.
Most egy olyan határon állunk, melynek átlépése után a technológia kisebbségbe szorítja az embert. Ez filozófiai, sőt lételméleti és persze gyakorlati probléma is.
A járvánnyal szemben mégiscsak segít rajtunk a technológia?
Világos, persze, a járvány visszaszorítása kapcsán az emberi tudás az oldalunkra állt. Az ember és a természet viszonya ugyanakkor egyértelműen megbomlott, ez nem újdonság.
