Amely, jegyzem meg: egy sikertelen kísérlet a tiszteletreméltó erőfeszítések ellenére is. Dóra cikkében szóbahozza az RMK konferenciát, amelynek végén meg lett hirdetve, hogy lesz több kisebb és nagyobb folytatás is – beszélgető-körök, amelyek mint pontok egy vonalon vezetik és összekötik a II. RMK konferenciát az I.-vel, a megújullás érdekében. A beszélgető-körök elhaltak (persze ezt külső szemlélőként mondom), a II. RMK konferencia pedig nem került megrendezésre. Miért? Mert már nem érdekelt senkit, nem lett sem teológiai- sem más értelemben permanens forradalom belőle, mert a dolgok természete szerint elült a hullám.
Vannak ételek, melyek az újramelegítés után még jobbak, mint frissen, pl. a töltött káposzta. De kedves Dóra: a kegyelmi ügy nem töltött káposzta! És ez nem az én megítélésem, hanem azoké, akik az RMK konferenciát szervezték éspedig azért kell ezt gondoljam, mert nem volt folytatás. Vagyis ez a „felmelegíthetetlenség” felismerésének nyilvánvaló jele. Erre te meg újra felteszed a rezsóra… Mivel a cikk egy részében arról beszélsz, hogy a NEXT konferencia az RMK-val „ellenkonferencia” viszonyban áll – így hát ha javasolhatom: tekintsük át e dolgot: igazak-e ezek a kijelentések?
Már csak azért is, mert mi, a Küldetés Akadéma Egyesület (mint szervezők) megszólítattunk, és ez esetben nem lehet másképp, minthogy „Rohan válaszol!”
Menjünk vissza az időben 2024 végére és 2025 elejére, az RMK idejére!
RMK – A REFORMÁTUS MEGÚJLÁSI KONFERENCIA
Megelőzően 24′ decemberében időutazást hajtottam végre és egy posztban leírtam mit láttam (ITT), – nevezetesen: hogy mi fog történni a januári RMK konferencián, és hát nagyjából az is történt. Részt vettem rajta, de utána nem írtam véleményt, hiszen már időutazásom során ezt megtettem, ismételni pedig minek – a végén még megunnám saját magamat.
Teológiát ígértek – és hát ha nyomokban volt is benne teológia – annak színvonala az akadémiai szint beharangozása után sem volt bántóan magas ívű…
Különösen a következőt nehezményeztem, hogy a direkt szinten teológiai okfejtések alatt meghúzódott egy markáns META szint! Az elején emlékszem, hogy Kodácsi Tamás a konferencia megnyitóján azt mondta: nem arról fognak beszélni, hogy a Püspök úrnak le kéne mondani, hanem teológiai kérdésekről, melyek a kegyelmi ügy körül örvénylenek. Konkrétan tényleg nem beszéltek erről, vagyis HARD talk módon, DE META szinten minden, de minden pont ezt az üzenetet hordozta! (Kivéve azokat az előadókat, akik nem a szervezői körből kerültek ki).
És még én/mi kultúrharcolunk? Nahát! Ez a tudatos „nyelvi bravúr” néhány dolgot világossá tett: (1) értenek a kultúrharos technikákhoz, (2) tudatosan alkalmazzák egy konferencia teljes tematikájában: előadáscímekben és tartalmakban, kérdésfelvetésekben, a hozzászólások „koordinálásában”, (3) meta szinten átmentek az üzenetek. De akkor minek a teológiai szint? Csak nem porhités gyanán? Azt mondta Yoda mester (tudom, tudom, ő apokríf): tedd vagy ne tedd, de ne próbáld! – s tanácsa fiktív figura létére is módfelett kiváló javallat, amit most így fordítanék magyarra:
mondd vagy ne mondd de ne metázz!
De még azt is mondanám: ha már meta, akkor ezt nem így kell használni – ehhez számos szakkönyv fellehető, így ajánlom az olvasást studírozás gyanánt. Ugyanis a metaüzenet átvitele kifinomult módon megy végbe, a zenék, filmek, irodalmi művek, vagy akár filozófiai művek serege tanúskodik erről. De még a „metapolitika”, mint létező gyakorlat sem ilyen átlátszó módon teszi, amit tesz. Ha kell szakirodalom valakinek esetleg: állok rendelkezésre!
A konferenciára egy tüntetést is rászerveztek (nem a szervezők), állítólag jó hangos volt, a sajtó érdeklődésétől kísérve. Kodácsi Tamás kiment beszélni velük, amely ismét jó hírértéket teremtett – viszont lecsendesítette és elterelte a sztorit valami kiszámíthatatlanná váló végkifejlettől bölcsen. Részemről Tamás ez ügyben: RESPEKT!
Igazság szerint az RMK felült egy hullámra, de aztán történetesen több hullám nem jött, e hullámzás meg elült, s lőn nagy csendesség.
