A választásokról nem lehet úgy beszélni, hogy ne érintsük a jobb-bal, a szuverenista-globalista, és még nem tudom hány féle felosztást. Azaz: nem lehet „elvárt illedelmességgel” szólni, és hát nem is akarok. Kétségtelenül mindenkin van szemüveg – és a politikai identitás is ilyen. Keret, melyen keresztül nézve látjuk a valóságot így vagy úgy. Különös, hogy ugyanazt a látványt nézve homlokegyenest elentétes képeket látunk, melyen aztán nem győzünk csodálkozni, azt kérdezve: hogy gondolkodhatsz így? A vágy, hogy ezt 1 képpé gyúrjuk össze, mint egyfajta közös nevezőre jutás – illúzió, elérhetetlen. Miképp az is, hogy mint keresztények kivül- vagy felette álljunk az egésznek. Ez nem lehetséges, mert érinti az egyéni és közös életünket, jövőnket, és nem is kicsit.
Teljesen világos, hogy sem a „kettős inverz látás”, sem a „kimaradás vagy felül állás” nem meghaladható. De akkor mi tévők legyünk? Azt gondolom, hogy ott van mégis egy kis lehetőségünk – és ez valamiféle „mégis felülállás” – hogy azt vizsgáljuk meg, hogy milyen keretezésben nézzük a valóságot, ami alapján ikszelünk majd vasárnap. Ki kell mondjuk: vannak elvetendő keretek és azt is, hogy van egy keretezés, melyről nem sokszor esik szó, pedig átfogó értelemben nagytotál képet mutat! Én erről akarok most beszélni.
Nem a választással kapcsolatos megítélés részleteiről szól ez a poszt, hanem a helyes és átfogó keretezésről – ha úgy tetszik: „az evangéliumi szemüvegről”, ami elrendezi a részletkérdéseket majd, mint egy mágnes a vasreszeléket.
ELŐSZÖR IS: a neoprimitív „szekértolás” keretezést kéne elfelejteni egyszer, s mindenkorra!
E keretezés szerint a kereszténység (ami konrétan egyházakban ölt testet), ha bármely pártot csendesen vagy konkrétan támogat – a szekértolójává válik. Azonban a szekértolás csak és kizárólag a konzervatív pártok esetén merül fel. Furcsa! Mert ha ez mindig rossz, akkor mindig rossz és kész- vagy nem? Mert ha esetleg a balliberális pártokról van- vagy lenne szó, akkor „az más”, akkor az nem szekértolás (!) – e kívánatos és elvárt megtérést ugyanis rendszerint ütemes taps követi a politkusok és a függetlenobjektív média részéről.
Innentől ez a csavartlabdás keretezés azzal a jelentőséggel bír, hogy morális játéktérré teszi a közéletet egy bizonyos jól körülhatárolható politikai oldal számára – lévén, hogy a szekértolás egy förtelmesen csúnya dolog – és itt is van a morális nyomáspont!
A balliberálisok ezt a szöveget és a vele megnyíló játékteret következetesen alkalmazzák, ez a „represszív tolerancia” elve, amit Herbert Marcuse talált ki (bővebben ITT). Ez „csak” pusztán annyit tesz, hogy a baloldal az ellentétes politikai oldal felé mindig intoleráns, represszív (visszanyomó), míg a saját oldala felé mindig és maximálisan toleráns – ld. pl. az antifa ügyeket. Röviden és magyarul: kétkulacsos! Ez a keretezés rém primitív, és ez viszonylag könnyen belátható, továbbá, bár egy pozitívként beállított apolitikus morállal házal, ám valójában épp politizál – ez egy kész átverés show!
A szekértolás keretezés egy jól üzemelő csapda és ezért elvetendő keresztény szemontból, mert kárunkra működtetik – és nem mellesleg elveszik a választás szabadságát – morális indoklással!
Számomra viszont egészen furcsa módon keresztény berkekben nem igen merül fel egy rém egyszerű alapelv, egy olyan keretezés, ami kézenfekvő lenne és ez nem más, mint a hegyen épült város képe.
MÁSODSZOR: ezért az igaz keretezés számunkra a hegyen épült város!
Miért? Mert Krisztus ehhez hasonlította a kereszténységet. Egy hegy a tetején egy várossal – ez a kereszténység. Az igazi és teljes Isten városa a menyben van, a kereszténységnek pedig a feladata mindenhol, s minden szinten ezt tükrözni. Az új teremtésben a mennyből száll majd alá – a Jelenések víziója szerint.
Ahogy fentebb mondtam egy dolog bizonyos: a hegyek nem tolnak szekereket! Sőt, nem állnak sehová, mert nem mozognak (nem is képesek erre), hanem stabilan egy helyben állnak. Tehát a „középre állás”, mint a liberálisok szent Grálja – melyből a keresztényeket megitatni akarják – azon felül, hogy egy komplett ökörség (mert megvalósíthatatlan), mítosz is, és még ráadásképpen a kereszténységet kiiktatja a közéletből a szekularista dogma végrehajtása érdekébben. A „középre állás” lehetetlen kívánalmáról Hamar Dávid írt egy remek cikket, érdemes rászánni az időt és elolvasni (ITT).
A „középre állás” keretezést szintén el kell vetni!
Ebből következően – ha és amennyiben a krisztusi keretezés a mérvadó (annak kéne legyen) – akkor elmondhajuk: egy hegy nem áll se jobbra, se balra, se középre csak áll és ott van ahol van. Akik viszont állandó mozgásban vannak, azok a politkai erők. Álljanak ők egyenlő távolságra az egyház hegyétől – már ha akarnak – de nem akarnak. Hiszen vannak olyanok közöttük, akiknek a hegy fontos referenciapont, mások pedig ellenségesek, sőt, voltak és vannak olyanok, akik lerombolni akarják – a történelem is és a jelen is erre tanít, mondom ezt – már ha esetleg nem vettük volna észre. A hegy áll, ők – az ideológiák és poltikák – változnak és mozognak az épp aktuális helyzetnek megfelelően és persze belső mozgatórugóik és ambícióik szerint. Ez nem feltétlen baj, hiszen a politkának mindig is „gyors reagálásúnak” kell lennie, azaz ez a mobilitás nem bűn önmagában. Az viszont óriási baj, ha nem értjük a dinamikát: ők mozognak – nem mi!
De mit értsünk azon, hogy „hegyen épült város”, aminek mi, keresztények részesei és részei vagyunk?
ELŐSZÖR is: a hegyen épült város a legnagyobb nyilvánosság kellős közepén van. Ennek némelyek örülnek, mások meg ingerültek azok közül, akik nem polgárai. Azok pedig, akik polgárai, de a kivülállást vagy másképp: apolitikusságot javasolnak (a) nem értik a kereszténység létének stabil szellemi pozícióját, (b) lehetetlent kívánnak, és (c) az elllenség malmára hajtják a vízet.
MÁSODSZOR: a hegyen épült város lényege épp az, hogy „nem rejthető el”, hanem látszik mindenünnen. Felmutatja Isten ajánlatát: az evangéliumot. Szellemében, közösségében, életével. Legelsősorban nem intézmény, (habár megestesül intézményekben is) hanem egy lelki-szellemi valóság (Jézus: „elközelgetett az Istennek országa” – de még nem eljött). E világ ura minent elkövet, hogy ne legyen látható, hogy eltüntesse – ha Jézussal ezt akarta elérni, akkor követőivel is pont ez a cél (nem különb a tanítvány a mesterénél). Ahogy most a hegy és a város Nyugaton eltűnőben van, úgy Afrikában és Ázsiában feltűnőben – mert „nem rejthető el”.
HARMADSZOR: a hegyen épült város pozíciója stratégiai pozíció – ezért elfoglalása az ellenfél számára stratégiai cél. A keresztény civilizáció idejében a „társadalmi képzelet” meghatározó szellemi epicentruma a hegyen épült város volt. Ellenségei világosan átlátták, hogy erre a központi pozícióra van szükségük, hogy ők mondhassák meg: mi a jó és a rossz. Az ellenkultúra küzdelmei ezért a szellemi pozíció átvételéről szóltak – és mára e törekvéseiket Nyugaton siker koronázta.
NEGYEDSZER: a hegyen épült városnak is van politikája, ugyanis vannak igazságai – ezt ma az érték szóval mondjuk – meglehetősen hibásan, de most az egyszerűség miatt használjuk ezt. Mindaz, amit Isten kijelentett vitán felül álló érték számunkra. Mindaz, amivel megbízott Krisztus bennünket megkerülhetetlenül ennek az értéknek a képviselete, amit Ő értékesnek, kincsnek nevezett: Isten országa evangéliumának hirdetése. De hol van itt a politika? – kérdezhetné valaki. Hát ott, hogy a mércém ez kell legyen, azaz a szavazatom alapja négyévenként egyszer nem az, hogy épp aktuálisan milyen érzelmket táplálok vagy melyik „politikai törzsből” jövök eredetileg, vagy bármi egyéb, hanem az, hogy
melyik az a politikai erő, mely a hegyhez közelebb áll, és melyik az, ami szemben áll vele – ezt megállapítani pedig nem lehetetlen küldetés! Kivéve ha ezt „kortárs izomból” tesszük, vagyis érzelmeink alapján, ugyanis ma igencsak kicombosodtak az érzelmeink, mint a mocsári szúnyog (bizonyára nem véletlenül, pl a pszichologizmus hathatós segedelmével)
KÖVETKEZTETÉS: nem játszhatjuk azt, hogy vannak ugyan értékeink, de az értékekből nem következnek érdekek – így az érdekek képviseletét szabadon arra bízhatjuk, akire csak akarjuk, mert ez teljesen közömbös a mi lelki értékeink szempontjából. Sőt, a kérdés épp fordítva áll: mert mégis milyen érték az, aminek érdekeit nem képviseljük? Megmondom: valójában nem is érték számunkra. Mert ami értékes (kincs) számunkra, azért mindent megteszünk!
Érték és érdek nem szétválasztható és soha nem is volt az!
LÁTOGATÁS AZ INVALIDUSOK DÓMJÁBAN: keresztény vagyok, de mégis a kereszténységgel szembenállókra szavazok! – ez invalid!
Hogy lehetséges ez? Ez a magatartás és lekiség: elfogadhatatlan! Az, hogy egy magát kereszténynek tartó gyülekezetbe rendszeresen járó ember hogyan szavazhat olyan pártra, mely teljesen ellentétes elveket vall a kereszténységgel pl. szexualitást érintő értékrendjével – teljesen érthetetlen és invalid! Mivel magyarázható az a jelenség, hogy ez mégse szül egy tudathasadásos állapotot az ilyen emberekben?
AZ ELSŐ VÁLASZ: temporális okok, vagyis, hogy azért nem okoz mentális problémákat ma, mert ez a tudathasadás már régen megtörtént, a vele való együttélés begyekorolt, megszokott. Képes az ember ilyesmire? Igen, képes, mert módfelett ambivalens lények vagyunk!
AZ MÁSODIK VÁLASZ: Molnár Sándor lelkész kollégám és barátom mondta, hogy „a politikai identitás a lélekben olyan mélyen van, mint a Krisztusban való hitünk.” Szabados Ádám pedig a tavalyi év végén az Evangéliumi Fórumon előadásában ezt megfejelte és azt állította, hogy „a politikai dentitás mélyebben van, mint a Krisztus-hitünk”. Előadásában (ITT) amellett érvelt, hogy ennek oka a ma is jelenévő „törzsi identitás”, aminek mai formája a „politikai törzshöz” tartozás. Ez meghalaható Ádám szerint, de csak és csakis az evangéliumi fókusz érvényre juttatásával!
UGYANEZ HAMAR DÁVID ELŐADÁSÁBAN (ITT) úgy jelent meg, hogy ma 4 fő trend, erős áramlat van a nyugati kultúrban (társadalmi képzeletben), (1) a negatív világ, (2) a konzervatív reneszánsz, (3) a politikai identitások, (4) és a csendes ébredések. Ez a négy áramlat az apologetikával foglalkozó teológusok által beazonosított főáramok (habár ezzel majd egy posztban lesz némi vitám), amelyek között szintén ott van a politikai idenitás, mint jelentős társadalmi vonulat.
IGAZSÁG SZERINT KOMOLY FELADVÁNY EZ a jelenkorban zajló történelemtől, hogy a fent említett mind a 4 főáram kérdésében legyenek kidolgozott válaszaink – és ezek között ott a poltikai (törzsi) idetitás kérdése is. Az, hogy a világban, közelebbről a nyugati kultúra forrongó ellentmondásait nem tudjuk megoldani – egy dolog. De a kereszténység belső ambivalenciáját legalább belül fel kéne tudnunk oldani! Ez feladat, munka, amit el kell végezni. Hogy lesz-e teljes egyetértés – nos, nem bocsátkoznék jóslatokba.
Érdekesség, hogy a 2026-os választást nem a belpolitikai kérdések uralják, hanem a geopolitikai kérdésekhez való viszony!
Nem normál időket élünk és ezért a választások sem a normális kérdések – vagyis a minket magyarokat érintő belpolitikai kérdések körül forognak. Ez már jó ideje egyre inkább felerősödő folyamat, mert ha belegondolunk, akkor a migránsválságnál jelentkezett először nagyon erősen érzékelhetően egy külső tényező jelentősége, aztán a Covid és az orosz-ukrán háború még erősebben tolta meg a tematikát ebbe az irányba. Mindegyik választást minden oldal „vízválasztónak” érezte- értékelte, és ráadásul valóban azok is voltak!
És most 2026-ban? Emlékszem, hogy örültünk, amikor lecsengett végre a Covid, és azzal bíztatta mindenki magát, hogy visszatér minden a normális kerékvágásba – erre kitört a hábrú Ukrajnában. A világ azóta megbolondult, imbolyog, örültségek dáridója zajlik, válság válság hátán, háborúk, és jobbára egy feladat van: állva maradni valahogy. Világunk különböző nagytereit összekapcsolták a globális láncok, amelyek soha nem látott csodás élettel kecsegtettek, s végül csapdává lettek.
Ezért a geopolitikai Godzillák mozgása, és az azokhoz való viszony, sokszor ballansz-képesség az igazi kérdés. Hogyan tudjuk e kis ország, hazánk érdekeit érvényesíteni? Az érték mi magunk vagyunk elsősorban magunk számára – ennek benne kell lennie nagyon is keresztény gondolkodásunkban! A politika legelsősorban érdekek érvényesítésének művészete. Jól választani a Hegyen épült város szemüvegén keresztül lehetséges egyedül keresztény módon.
