kérdés és válaszok – előadás – műhelymunka
1.
A KÜLDETÉS AKADÉMIA ezévi első alkalmának házigazdája Pocsaji Miklós volt. Az este azzal KEZDŐDÖTT, hogy az előadó interaktív módon először egy körkérdést tett fel, hogy ki- mit gondol, hogy mi az evangélium? Erre jó néhány rövidebb-hosszabb válasz született, ami egyszerre volt helyes és helytelen, habár mindegyik igaz dolgot mondott. Ezt a hamar kitapinthatóvá vált problémát az okozza, hogy ismerjük ugyan az evangélium szót, de nem tudjuk mégsem pontosan megfogalmani, hogy mi is az – és ez volt a játék lényege, hogy ez kiderüljön. Tim Keller mondja: nem minden evangélium, ami a Szentírásban olvasható.
2.
A KÖZÉPSŐ részben hangzott el az előadás, melyet megkísérlek összefoglalni az alábbiakban.
3.
Az este HARMADIK részében pedig kiscsoportos műhelymunka során beszéltük végig az elhangzottak jelentőségét, hogy mit is tanultunk az este során.
MI AZ EVANGÉLIUM? – EZ KÉRDÉS?
Olyan világban élünk, ahol a világtörténelem folyamán mindig is evidens dolgok válnak kérdésessé. Hitünk, létünk alapja válik nemcsak megkérdőjelezhetővé, de bizonyos esetekben nevetségessé, éppen ezért szükséges újra feltenni saját magunknak olyan kérdéseket, amelyeket mindig evidenciának tekintettünk.
De nemcsak a kérdezés kényszere követeli meg ezt tőlünk, hanem az a gyökerestül megváltozott kulturális környezet, ami körülvesz bennünket. A feladat: elmondani újra korunk nyelvén, amit eddig is hittünk. Életünk fogalmi tartóoszlopai: Isten, bűn, szeretet – mintha kidőltek volna a társadalmi tudatban és előről kell kezdeni az építkezést. Újramondani a kor nyelvét használva azt is jelenti: újra megragadni és megragadhatóvá tenni.
Az evangélium Krisztus által hozott, és halála és feltámadása által “hatályba lépett” hír, ami az az üzenet, amit nekünk hirdetnünk kell. Küldetésünk azon áll vagy bukik, hogy értjük-e és éljük-e az evangélium valóságát. Sőt, személyes lelki életünk is ezen múlik. Szellemi értelemben tehát az evangélium a keresztyénség központja. Életbevágó pontosan és mélyen értenünk,
ezért az evangélium A KÉRDÉS!
EVANGÉLIUM – DE MI IS AZ?
Az előadó Byung-Chul Han filozófus egyik érdekes gondolatmenetét idézte, ugyanis Han pozitívumként írt az idiotizmusról: „A filozófia kezdettől fogva szoros kapcsolatban áll az idiotizmussal.” Miért? Azért, mert mindaddig amíg evidensnek tartunk valamit – mint például azt, hogy tudjuk – immunisak leszünk a válaszra, merthogy elvileg tudjuk, ezért fel sem teszünk kérdéseket. De ez nem a szokásos modernista kétely-elv. A gyakran használt szavak alatti tartalom végül eltűnik – így lesz frázissá. Han szerint a vélt evidenciákra való rákérdezés hozta el mindig a szellemi megújulusáokat.
A Krisztusról szóló üzenet az evangélium (εὐαγγέλιον), de mit is jelent? Mindenekelőtt ezt a kérdést tette fel az előadó, hogy kinek mit jelent az evangélium? Mitől örömhír? És egyáltalán örülünk-e még egyáltalán?
A görög szó eredetileg azt a pénzjutalmat jelentette, amit a hírnök (~αγγελιοφόρος = hírhozó), vagy más akkor kapott, ha jó, örömteli hírt hozott. A hírnök szerepe és jutalma háborús kontextusban értendő, gondoljunk csak a Marathon-Athén távot lefutó Pheidippidész teljesítményére! A korai keresztények azáltal, hogy egy olyan szót használtak a legfőbb jó hír kifejezésére, ami mindenki számára egyértelműen háborús allúziót keltett, egyúttal azt is jelentette, hogy ez az örömhír felér minden nyertes csata hírével. Ez az evangélium a jó, éltető és kívánatos hatalom helyreállításáról szól!
De térjünk vissza arra, hogy hogy is értelmezzük az evangéliumot saját személyes életünkben? Ha azt mondjuk, hogy a jó hír az, hogy „Isten szeret téged” – akkor ez nagyban egy érzelmi magyarázat, individualista üzenettel, mert a történet középpontjában én vagyok. Ugyanakkor – ahogy ez a hallgatóság válaszai is jól példázta – fontos emlékeznünk arra, amit Tim Keller mondott, miszerint az evangéliumot nem szabad összetéveszteni annak hatásával és következményeivel. Szintén fontos kitérni arra, hogy Isten szeretete azért olyan nagy dolog, mert emberi formát felvéve, közel jött hozzánk, bűnös emberekhez – és itt máris bajba kerülünk, a körülvevő kultúra számára sem Isten, sem a bűn, sem a szeretet fogalma nem azonos azzal, amit mi annak tekintünk.
Fontos megnevezni éppen azért, azt, amiben- Akiben hiszünk. Gondoljunk csak bele, hány bibliai történetben játszik fontos szerepet a név: a gadarai megszállott esetében Jézus úgy űzi ki a betegből a démont, hogy előbb megkérdezi a nevét. Mikor Mózes találkozik az égő csipkebokorral, egyik első kérdése Isten nevére vonatkozik: mit mondjak, ki küldött? A teremtés bevégeztével Ádám első feladata, hogy el kell nevezze az őt körülvevő teremtményeket – ezáltal veszi birtokba a paradicsomot. Ugyanis
amíg nem tudunk valamit megnevezni, addig megragadni sem tudjuk!
EVANGÉLIUM: ISTEN VISSZATÉRT
A bűneset után a bűn az emberben van, áthatja a teljes lelki lényét, kevésbé seb, sokkal inkább vírus, ami mindenhol ott van: értelem. érzelem, karat, tettek. De követzményei kiáradnak az egész teremtett világra. Ebből származik minden nyomorúságunk, a hiábsavalóság és a halál. A paradicsomból való kiűzetés után, az élet forrása és az éltető hatalom
Isten eltávozott!
Isten elmegy, az ember meg csak néz utána, nézi, mint a lemenő napot – aztán beáll a sötétség…
Aztán az idők teljességében
karácsonykor Isten visszatért!
Isten jött Fiában közénk, védtelenül, sérülékeny emberi testben, csecsemő lábakon partra szállt a teremtésben maga az Isten!
Eljött a világ Világossága a sötétségbe, visszatért Isten ahogy igérte, eljött hozzánk a paradicsomon kívülre, az élető hatalom, Aki maga az élet, jött, hogy megmentsen a halál hatalmából és örök életre vezessen minket. A bűn, az ördög és halál hatalmával szemben hatalom kellett a szabadításhoz – ez az az új uralom, amiről az evangélium szól.
ISTEN URALMA
Érdekes itt megfigyelni a négy evangélista szóhasználatát: a szinoptikusok Istennek országáról vagy mennyek országáról beszélnek, János ugyanezt úgy mondja el, hogy a világosság eljött a sötétségbe. Amikor Jézus Isten országáról beszél, akkor úgy mondja: “elközelített az Istennek orszzága” – ez egy jó, igaz, igazságos és éltető hatalom érkezéséről szól. Mennyire jött közel? A válasz: a lelkekig. Más hatalom ez, mint amit a világ ismert, a bűn erejét a bocsánat által megtörő hatalom, és ez hatalom új életet nemz.
Ha az evangélium, a jézusi eljövetel az uralom visszaszerzéséről szól (és így az élet uralmáról), akkor a legnagyobb átverés, ha azt hitetjük el magunkkal, hogy hívő életünk belső magánügyéről szól. Belső ügyről, nem világraszóló ügyről, nem nyilvános ügyről. Ám Isten uralma egyáltalán nem belső ügy, ezért fontos, hogy ezt megosszuk a környezetünkben élőkkel – és ezért nem mindegy, hogy mindezt hogyan tesszük.
Nincs könnyű dolgunk ugyanis, ha megnézzük az evangélium mai kulturális kontextusát, egyrészt egy olyan hírcunamiban élünk, ahol már egyáltalán nincs „hírértéke” semmilyen hírnek, pláne nem a jó hírnek, másrészt pedig végtelen mennyiségű ál-evangélium áll rendelkezésre a coach-mentalitású világban, ahol annyi ál-jóhír van, ahány ember, és mindenki kedvére válogathat az ezoterikus, buddhista, antropomorf nagyszabású életmegoldásokból.
Az evangélium nem gyümölcsöskosár, ahol egyéni ízlésünk alapján válogathatunk kívánatos gyümölcsöt magunknak. Az evangélium: a földön megtörtént, de kozmikus jelentőségű eseményről szóló hír. Krisztus eljövetele, tanítása, halála és feltámadása egy új világ nyitánya. Az új világ az új teremtés, az új ég és új föld nyitánya. Most itt lélekben pedig mindenki, aki hisz benne megújul. Krisztus győzelme a kereszten és feltámadása, mennnybemenetele mind a szellemi univerzum (menny), mind az anyagi univerzum számára érvényes.
Valójában miről is szól az evangélium? URALOMVÁLTÁSRÓL! Krisztus győzött az ördög, a bűn és a halál felett – ez GYŐZELMI hír, egy győzelem híre, melynek a dimenziói a személyes életemtől az univerzális szintig terjed. MEG VAGYUNK MENTVE és nem csak mi, hanem a teremtettség, mely nyög és vajúdik várván az Isten fiainak megjelenésére. Az evangélium az ebben való hitünkre tart igényt, és aki hisz: egy SZERETŐ URAT fogad el saját urának, aki nem halálba küldte, mint a földi urak, hanem a halálba ment érte – ezért, mint Úr jó pásztor.
Mivel az evangélium pontos és mély megértése kétségtelenül fontos, mind lelki életünk, mind a küldtésünk számára, ezért folytatjuk a következő alkalmakon is az ezzel való foglalkozást. ÖSSZEFOGLALVA, az evangélium lényegét az első keresztyén hitvallás így mondja:
Kürios Christos – Krisztus az Úr!
