A jeruzsálemi templom elpusztítása, ezzel a zsidó államiság megszűnése, hamis krisztusok megjelenése sokféle formában és értelemben, háborúk mindenütt: a második világégés óta egyetlen nap sem telt el a Földön teljes békében, mindig dörögtek valahol a fegyverek. Természeti katasztrófák rendre, iszonyatos pusztítással, és járványok, éhínség. JELEK. Jelei annak, hogy Jézus közel van az ajtó előtt. Milyen jeleket hoz elénk a Szentírás mindezeken túl?
JEL: AZ EMBERISÉG ÁLTALÁNOS ERKÖLCSI ÉS MINDEN TEKINTETBEN VETT NORMAFOSZTOTTSÁGA
Ezt mondja erről a már az első században megkezdődött, és azóta is bontakozó jelenségről: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent.” (2Tim 3,1-4)
Nyilván, lehetne ennek kapcsán is olyan ellenvetése bárkinek, hogy az emberek mindig ilyenek voltak. Azonban ha jól utánagondolunk, nagy átlagban nem. A társadalmak erkölcsi minősége a többséget tekintve magasabb volt a múltban. S mára hová jutottunk, az ún. posztmodern utáni korszakra, arra álljon itt néhány jellemzője az utolsó idők embere gondolkodásának. Pilinszky János már az ötvenes években ráérzett ezekre a tendenciákra, amikor egyik versében ezt mondja: „meghasadnak az evidenciák”. S hogy miként? Mára az ember annyira önző, annyira elvesztette minden tekintetben a normát, és annyira mindent magához mér.
Csak néhány évtizeddel is ezelőtt még a szépet a művészetekben Leonardóhoz, Michelangelo Buonarottihoz mérték. Az irodalomban Shakespeare-hez. Manapság a vezető amerikai egyetemeken bölcsészkarain már nem tanítanak klasszikus festészetet, és irodalmat, Shakespeare-t például egy DWIM-nek tartják: dead white European man. Halott fehér, európai embernek.
Ma azt akarják minden diákból kihozni, ami benne van. Mert az az ő művészete. Nincsenek szabályok, mértékek, kánon: mi az, ami szép, csodálatos, mértéke a szépnek. Tagadása van mindezeknek. Andy Warhall amerikai képzőművész, aki a Campbell leveses konzervdobozok készítőjeként vált világhírűvé. Ezt mondta: „Az én Campbell leveses dobozomnak ugyanolyan művészi értéke van, mint Leonardo Mona Lisájának, vagy Michelangelo Dávidjának”. Mert nincsen olyan mérték, ami alapján megítélhető ma már, mi a szép és mihez képest az. Marcel Duchamp francia művész kivett egy kerékpárból egy kereket, és kiállította egy galériában. Mint művészeti alkotást. És az emberek ezt komolyan vették, és egyre komolyabban veszik. Ez a posztmodern. Nem folytatom.
A tekintély is végképpen odalenni látszik. Nincsen abszolút tekintély. Sem a szülők, sem tanárok, idősebbek, és – Isten abszolút tekintélyére is hat ez. Kicsoda az Isten? De nézzük csak az igazságot, mint olyat! Ma már nincsen, nem létezik ilyen fogalom, hogy abszolút igazság. Igaz, ami nekem igaz, és esetleg igaz, ami neked igaz. Mindenkinek igaza van. S ha a keresztyénség, a keresztyén bizonyságtétel során bárki ezzel az igénnyel lép fel, hogy Isten igéje a legfőbb az egyetlen igazság, azonnal margóra sodorja magát, és azt kapja, amit Pál Athénban: majd meghallgatunk erről máskor barátom.
Karinthy Frigyes írja: „Új Bábelt élünk, a fogalmak pokoli zűrzavarát. Gyalázatos hazugok megrontották a szavak becsületét.” Szatíráit kötetbe gyűjtötték. Az ötödik kötet alapja a Ki kérdezett?” című kiskötete, amelynek a fő témája 1920 körül (!) már az, hogy a szavak addigra elvesztették valódi jelentőségüket. Mára ez teljesen egyértelművé vált.
Mániákusan szelídíteni akarjuk a fogalmakat, különösen, ha bűnről van szó, és nem nevezzük néven a valóságot, hanem szebben akarjuk mondani. A tolvaj nem lop, hanem eltulajdonít vagy lenyúl valamit. A gyilkos nem öl, hanem életellenes cselekményt hajt végre, mintha valami hivatás lenne ez – vannak, akiknek az is. A házasságtörő nem paráználkodik, csupán partnert cserél. A sikkasztó nem csal, hanem téves elszámolást nyújt be. A hazug nem hazudik, hanem valótlant állít. Az abortusz nem magzatgyilkosság, hanem terhesség megszakítás, mintha valami rossznak vetne véget az ember. Aki pedig megveszteget másokat, az nem csúnya dolgot cselekszik, ő csak csúszópénzt vagy kenőpénzt ad, és így tovább.
Szépítjük a valóságot, nem merjük néven nevezni a dolgokat, nem is akarjuk, mert így tudjuk valahogy megszelídíteni tulajdon gonoszságainkat. Az ember megistenülése zajlik újra. Úgy él az ember Isten világában, mintha Isten nem létezne. Normafosztottan. S ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég…
JEL: A FÜGEFA, MERT A BIBLIÁBAN IZRAEL JELKÉPE
Két mozdulást figyeljünk meg itt. Az egyik, hogy Jézus Jeruzsálem felé menet elátkoz egy fügefát áprilisban, amikor egyéb nem lehet rajta, csak levél, vagy gyümölcskezdemény, ún. paggim. mikor Jézusnak a jeruzsálemi bevonulásáról olvasunk, de főként a város felett hullatott elkeseredett könnyeit látjuk, megértjük hogy a prófétákat mi indította szimbolikus cselekedetek használatára.
A szimbolikus cselekedetek (pl. Jeremiás fa és vas igát vett a nyakába) használatára akkor került sor, hogy ha a szavak nem használtak, akkor valamilyen drámai cselekedettel illusztrálták, megjelenítették a mondanivalójuk lényegét. Az áprilisban teljes levélzetben pompázó, ám gyümölcsöt mégsem termő fügefa képe jelkép. Szimbólum. Az idő előtt levelében pompázó, de gyümölcsöt nem termő fügefa képe: a gyümölcstelen vallásosság szimbóluma.
Ezért, Izraelnek a Messiás tekintetében vett terméketlenségéért következik el Kr. u. 70-ben a templom lerombolása, és a zsidó államiság megszűnése, magyarul a szétszórattatás. A másik, amit a fügefa kapcsán jó megfigyelni, hogy Jézus mégis azt mondja az utolsó időkről szóló beszédében: „Tanuljatok a fügefa példájából: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.” (Máté 24,32) Vagyis ami Izraellel történik, a szétszórattatás, a templom köveinek széthányása, az államiság megszűnése után is, idővel mind beszédes lesz. S hogy mi is történt?
Miután a rómaiak a földdel tették egyenlővé a Szent várost, a templomot és ezek következtében a zsidó államiság megszűnt, a nép szétszóródott szerte a világba. Ezzel együtt járt egy döbbenetes természeti jelenség is: megszűnt a korai és a kései eső, ami tejjel és mézzel folyó földdé tette Izraelt (tej: kecsketej, gazdag legelők; méz: datolyaméz, pálmaerdők termése, a jómód jelképei). Hektikusan, elszórtan, rendszertelenül kapott az a föld csapadékot onnantól.
Ennek következményeképpen a talajvíz 30 métert süllyedt, és az amúgy is sivatagos, közel-keleti ország majdnem teljesen kiszáradt. Elvesztette népességmegtartó, ill. eltartó erejét. Kevesek maradtak meg ott. Javarészt csak a filiszteusok leszármazottai, a palesztinok éltek, legeltettek ott évszázadokon keresztül. Ez a helyzet 1901-ben változik, amikor is a Brit Királyi Természettudományos Társaság kutatói felfedezik, hogy attól az évtől újra jön a korai eső tavasszal, és a kései eső ősszel. Az ősi Izráel földje lassan újra visszanyeri népességmegtartó kapacitását.
Így 1948-ra, amikor is Ben Gurion kikiáltja csaknem kétezer év után Izrael államát, a föld alkalmas, hogy a haza alijázó tömegeket, kb. 5 millió ember befogadja. A szétszórattatás után jött az összegyűjtetés, amely szintén prófétai ígéret volt. Íme megtörtént. S ha valaki az azóta megvívott három háború történetét elolvassa, láthatja, Isten megismételte ott az ószövetségi csodákat, amikor is egy 5 milliós nép három ízben mért totális vereséget a körülötte levő 100 milliós arabságra. S aki kicsit is lát, tudja, hogy az a világ egyik forrpontja. A fügefa országa, mint jel…
S A VÉGSŐ JEL: AZ EVANGÉLIUM TERJEDÉSE A VILÁG MINDEN PONTJÁRA
Jézus ezt mondja: „Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.” (Máté 24,14) A világon ma nagyságrendileg 6000 beszélt nyelv létezik. Ebből már több mint 4000 nyelven létezik teljes, nemzeti nyelvű Biblia, vagy annak részei. Bibliafordítással foglalkozó szervezetek, mint pl. a Wycliffe Bible Translators vízióiban nagy igyekezet jelenik meg arra, hogy minél többekhez, minél hamarabb juttassák el saját nyelvükön a Szentírást, az evangéliumot. Az Isten országának az evangéliumát.
Mindez azért, hogy akit Isten kiválasztott az üdvösségre és dicsősége magasztalására, megismerhesse Őt, Jézus Krisztus személyében. S amikor az utolsó választott is belép a kapun, akkor jön el a vég. A Zsidókhoz írott levél 11. részében olvasunk a hite neves, és névtelen hőseiről, és az ő, és velük együtt a mi célba érésünkről: „És mindezeken, noha hit által Istentől jó tanúbizonyságot nyertek, nem teljesült be az ígéret, mert Isten számunkra valami különbről gondoskodott, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre.”
Amikor felharsan az angyal kürtje, és eljön az idő a visszajövetelre és ítéletre, ők és mi, azok, akik megmaradnak a hitben az utolsó idők viharaiban, együtt jutunk teljességre! Vajon hálát adunk-e azért, hogy szép magyar nyelvünkön mi már csaknem fél évezrede éve olvashatjuk az Isten országáról szóló evangéliumot?
Zárszó
az adventről szóló tanítást Bod Péter a 18. század neves prédikátora, Erdély szülöttje, a magyarigeni gyülekezet tudós prédikátora nagyon pontosan így foglalta össze:
A mi Urunk, Jézus Krisztusnak négy adventusa vagyon: először, midőn testben megjelent, másodszor, midőn a szívbe bészáll, és megérinti az embert, harmadszor, midőn halálunk óráján magához vesz, és negyedszer, midőn eljön – ítéletre.
Az első adventus megtörtént. Eljött! A második, hogy a szívünkbe bészáll és megérinti az ember, vajon megtörtént-e? Hiszen a harmadik adventus akkor lesz öröm és megérkezés, ha a testi halálunk a megígért Messiással, az Úr Jézus Krisztussal a szívünkben, hitben ér bennünket. Hiszen ez, és csak ez az örökélet garanciája.
Amikor halálunk óráján Magához vesz, vagyis a test halála, azt a lelkiállapotot véglegesíti örökkévalósággá, amivel odáig érünk: ha az Úrral, újjászületve, akkor azt – örök, boldog életté. Ha nélküle, akkor az Isten nélküliséget – örök kárhozattá. S amikor a negyedik adventus beáll, az ítélet már nem fog egyebet tenni, mint megerősíteni azt, amit a testi halálunk véglegesített. Addig is, az Eljövendő mondja:
