Perintfalvi Rita katolikus teológusnő a mai napon a következőt posztolta: “én voltam az egyik első olyan személy, akit megtámadott a VDTA”. (ITT).
Kicsoda Perintfalvi Rita? Sokan ismerik, sokan nem. Katolikus teológusnő, aki elkötelezetten propagálja a gender és LMBTQ ideológiát és életmódot miközben pedofil vádakkal támadja a katolikus egyházat (melyek sajnálatosan valós eseteken is alapulnak, ám nagyon sokszor csupán egy tudatos – és sikeres – lejárató hadjárat részei). Van egy blogja a “perintfalvirita/publik”, vagy más néven: “felszabtér”, ahol mindezt megteszi elvbarátaival együtt.
Mondanivalójának teológiai mélységei meglehetősen vitathatók, erősen vágyvezérelt magyarázatokkal, melyekkel a homoszexualitást el akarja fogadtatni a heteroszexuálitással egyenértékűnek, azaz választhatóan jónak, Isten szerint legitimnek. Olyan “teológiát” űz, mely felmenteni igyekszik a bibliai megítélés alól a heteroszexuálitáson kívüli irányultságokat és életfolytatást, azaz magyarán: bizonyítani akarja, hogy a bibliai szemlélet nem tartja bűnnek.
Ma már mindenki tényleg azt mondhat, amit akar, tehát megteheti, ám attól, hogy a nyilvánosságban beszél- és újra és újra beszél (mert ez igen gyakori nála) még egyáltalán nem lesz igaz mondanivalója. Mi több: ez egy minden teológiai tudományosságot nélkülöző “teológia”, amit ő művel! Csakhogy kultúránk ma már nem az érvek talaján folytat vitát kérdésekről, hanem érzelmi alapon – ami sajnos azt jelenti, hogy semmi nem megvitatható. Azt olvashattuk tehát Tőle, hogy
ő volt az az egyik személy, akit először megtámadtak és így ez – személye iránt indított támadás.
Nem akarom kideríteni, hogy így volt vagy sem, de inkább “sem”, mert a VDTA (Védett Társadalom Alapítvány) elég sok mindennel foglalkozik, de a Teológusnővel foglalkozó videóra vagy cikkre én nem emlékszem.
Mindazonáltal lehet, hogy igaza van, azonban
amire reagálni szeretnék most az a személyes megtámadottság – pozíciója, melyet ma felvett a maga részéről
De előtte még érdemes elmondani, hogy a a kulturális háború Magyarországon is napi jelenség. Ezzel azt is akarom mondani, hogy nagyjából a nyugati világban mindenhol így van – tehát ez egyáltalán nem egy magyar sajátosság (még mielőtt valaki szörnyülködni kezdene, hogy nahát, milyen borzasztó hely is a mi hazánk, bezzeg a…).
A jelenség legfőképp ideológiai háború, aminek mindig van politikai összefüggése is – ám ezen a ponton kezdik manapság összekeverni a dolgokat, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy a szekér mögé kötik a lovat.
MIÉRT? Azért, mert azt gondolják, hogy ez egy politikai kérdés, hogy a politika csinálja ezt, a politika kelt háborút a társadalomban. Csakhogy EZ NEM ÍGY VAN. Egészen egyszerűen azért, mert a politika sokkal inkább leköveti azt, ami a társadalomban, kultúrában történik, minthogy generálná.
Tény, hogy a politika ezt a »trend lekövetést« folytatja (minden oldalról) és az is tény, hogy ezt meglehetősen gyorsan teszi. Ezt KELL TENNIE, mert ezzel lesz releváns, ezzel gyűjt vagy tart meg támogatókat. De nem a politikánál kezdődnek a dolgok, hanem az ideológiák társadalmi hatásainál és a kulturális állapotoknál, illetve változásoknál.
SZÓVAL visszatérve Perintfalvi állítására mi is zavar engem, de nagyon?
A személyes térbe terelés!
Ha és amennyiben egyáltalán igaz, amit Perintfalvi mond, akkor az állítás azt mondja, hogy Őt személyében MEGTÁMADTÁK, bántották, igaztalanul és otrombán-gorombán – ezt az érzetet kelti.
Ő áldozat! Fájdalmakat él át, de méltósággal viseli. Tessék engem sajnálni, velem együtt érezni azzal, hogy bizony “te lehetsz a következő” és milyen borzalmas is ez a világ.
Amennyiben ez a “támadás” megtörtént egyáltalán, akkor is nyilván Perintfalvi tevékenységét, állításait, “teológiáját” vitatták és kritizálták. TEHÁT: nem a személyét érte kritika, hanem a mondanivalóját. Mi is ez a TECHNIKA, amit alkalmaz?
A TERELÉS!
Nem megvitatunk dolgokat, hanem arról beszélünk, hogy a vita tárgya vagy vitatott állítások/ kijelentések kinek és hogy esnek rosszul. Azaz:
eltereljük az érvek, a megvitathatóság síkjáról a kérdést egy érzelmi síkra.
Ezen a szinten nem lehet vitát folytatni, de még beszélgetni se. Miért így kommunikál Perintfalvi? MIÉRT történik ez? Azért történik, hogy ne kelljen érvek alapján vitatkozni! És EZ miért fontos? Egyszerű, mert érvek alapján nem tudna győzni, mert érvei rendkívül gyengék – és ezt Ő is nagyon jól tudja. Ez utóbb többször is bebizonyosodott. (Progresszív slendránsság: 1, 2, 3; A progresszivitás, a homoszexualitás és a felületes teológia | A Perintfalvi-jelenség; Perintfalvi Rita teológusnő “tudományossága” | Szakmai cáfolatok)
Valójában ez egy általános jelenség a liberális-progresszív oldalon, hogy NEM ÁLLNAK LE VITATKOZNI! Ennek két oka van tehát: az egyik amit érintettünk: NINCSENEK ÉRVEIK; a másik: ha nem vitatkoznak az egy olyan pozíció, amivel azt az érzetet keltik, hogy amit képviselnek az VITATHATATLAN. És ez a stratégia állandósult immár és még jól is működik, de valójában egy JÓ NAGY ÁTVERÉS!
És még egy ráadás:
…EGYIK ELSŐ SZEMÉLY…
Értsük akkor jól: Perintfalvi Rita ezzel magát egy nagyon-nagyon jelentős embernek mutatja egy Waterloo léptékű csatában! Pedig csak azzal vitatkozunk/ vagy teszik mások ezt, amit mond, amit propagál!
Minek pozicionálja magát? JELENTŐS ÁLDOZATNAK! Az igazat megvallva: EZ remek kommunikáció! Csak hát a hamisság érdekében és hamisan. És ezzel egyszer majd el kell számolni.
