Európa az elsüllyedt Atlantisz és a hegyen épült város #VÁLASZ Balavány György riportjára

Mostanság úgy tűnik, mindenkinek színt kell vallania, hogyan vélekedik a szexualitás kérdéséről. Ez lett a nagy kérdés, ahol kinek-kinek a gondolkodása, értékrendje, legmélyebb, láthatatlan meggyőződése feszínre kell kerüljön, és elválaszt egymástól két nagy tábort. Mindkét tábor címkét kap. Az egyik pozitívat, szépeket, felemelőt, amilyen címkére mindenki vágyik, míg a másikat súlyos, szégyenteljes címkének szánták. A toleráns befogadó szemben a szeretetlen kirekesztővel.

Ennek kapcsán nemcsak egyéneket, hanem egy komoly tömeget jelentő közösséget is hitvallásra kényszerítenek: a keresztyénség tűz alá került. Az Ó- és Újszövetség alapján jópár évezrede a keresztyénség tanítása egyértelmű. Egy férfi és egy nő egy életen át tartó kapcsolatának, házasságának terve, a föld benépesítésének parancsa egészen a kezdetekhez, a teremtés rendjéhez vezet vissza. A világon minden időben és minden kultúrában ez az isteni terv kihívást jelentett.

Házasság – Az isteni terv és a kultúrák

Abban az időben, amikor megfogalmazódott, a korabeli kultúrában az volt szokatlan, hogy a bibliai tervrajz szerint a férfinek is önállónak kell lennie, ő is el kell hagyja apját és anyját. Akkoriban ugyanis csak a nő hagyta el az atyai házat, és a férfi házához költözött, ott segítette tovább az életet. A bibliai kijelentés kívánalma tehát már akkor szembe ment a korabeli szokásokkal, mert egy mennyei igazságot tükröz. A történelem során volt kultúra, idő és hely, amikor nem a férfi önállósága, hanem a több helyett az egyetlen feleség, az egyetlen nő volt a forradalmi gondolat. Azonban legnagyobb kihívás talán ezzel az isteni tervvel kapcsolatban az, amit Péter is megfogalmazott Jézusnak, amikor Jézus egyértelműen beszélt a házasság eredeti tervéről. A bűnesetben elromlott emberi szívnek az életen át tartó kapcsolatba nehéz belegondolni úgy, hogy nincs kiskapu, a válás nem a terv része: „Ha ilyen a férj helyzete a feleséggel, akkor nem érdemes megházasodni.” (Mt 19:10) Minden kultúra beleakadt valahogy Isten házassággal kapcsolatos tervébe.

Most egy újabb korszakba léptünk bele. Eddig ilyen soha nem volt a történelem során. Nem homoszexualitás nem volt, hanem olyan tendencia, hogy ezt fősodorrá, legitimált, házassággal egyenrangú kapcsolattá akarták volna nyilvánítani. Most a sokezer éves rendet és isteni tervet abból az irányból ostromolja kultúránk újkeletű elgondolása, hogy miért egy férfi és egy nő a házasság. Egyenlőre a férfi és a nő, az újonnan kreált kifejezés szerint a gender a kérdéses fókusz, de ne legyenek illúzióink: a tendenciák afelé mutatnak, hogy az egy sem marad sokáig érintetlen. Most két férfi vagy két nő kapcsolatának házassági szintre emeléséért zajlik a küzdelem. Azonban ha eltávolítjuk a házasság isteni alapozását, és helyére az emberi vágyakat és érzéseket tesszük, akkor miért is kéne kettő személynél maradni? Miért ne lehetne több?

Ennek a mostani értékrendi ostromnak az egyik eszköze olyan homoszexuális párok életének, kapcsolatának, személyes világának bemutatása, akik szépen, szeretetben, rendezett módon élnek. A cél, hogy belátásra jusson mindenki arra nézve, hogy ez is rendben van, hiszen hordozza azokat az értékeket, amiket mi hagyományosan a férfi-női házassághoz kötünk. Minden történet bemutatásának rejtett szándéka az arról való meggyőzés, hogy a homoszexuális párok élete, szeretete hasonló, ezért egyenértékű kapcsolat a hagyományos felfogás szerinti házassággal.

Csak zárójelesen jegyzem meg, hogy egy réteggel mélyebben pedig az a meggyőződés áll az események mögött, hogy a házasság intézménye közmegegyezés tárgya, a kultúra terméke. Ha (tudatosan megváltoztatják) megváltozik a kultúra, miért ne változna meg vele a házasságfelfogásunk is. Ha tetszik: korunk támadása a házasság intézményének kérdésében valójában arról is szóló hitvallási helyzet, hogy mit vallunk a Bibliáról. Igazán Istentől való vagy pedig emberi mű: vagyis az élő Isten személyes önkijelentése, ezért örök és kultúrák feletti abszolút mérce vagy nem isteni eredetű, hanem pusztán emberi kultúra terméke.

A homoszexualitás és a keresztyénség összeegyeztethetősége

Eddig kívülről érintette a keresztyén közösségeket ez a kérdéskör, de újabban olyan, magukat keresztyénnek vagy kereszténynek valló szerzők, gyülekezeti tagok szólalnak meg, akik illeszkednek ehhez a külső üzenethez: a homoszexualitás és a keresztyénség is összeegyeztethető. Emellett fórumot kapnak a magukat keresztyénnek valló azonos nemű párok is. Természetesen a háttérben pedig már egy ideje keresik a lelkészt, a lelki vezetőt, aki kész lenne – jelképesen vagy valósággal – a zászlót feltűzni, mert igazán az lenne nagyszerű és hírértékű. A cél Magyarországon is, hogy először egy, majd egyre több történelmi egyház templomán nem a Noé történetére utaló szivárványos zászló lobogjon. Óhatatlanul a nándorfehérvári hős, Dugovics Titusz jut az ember eszébe.

Némelyek úgy vélik, a keresztyénség sokszínűségébe ez is belefér. Miért ne lehetne homoszexuális keresztyén közösség? Mert ehhez át kell értelmezni a bibliai bűnfogalmat. Ahogyan a homoszexualitás 1961-ben kikerült a Büntető Törvénykönyvből mint büntetendő cselekmény, majd 1977-ben a mentális zavarok pszichológiai kategóriája közül, úgy most Istenen a sor (és az egyházon), hogy kivegye a homoszexualitást a bűn kategória alól. A bűn alóli felmentést úgy akarja a bűnös, hogy nem kíván megtérni belőle, csak a belső, saját rossz érzései és mások, többek között Isten helytelenítő véleménye alól akar kikerülni. Miért ne lehetne homoszexuális keresztyén közösség? Mert egy ilyen közegben a homoszexualitás aktív megélésekor Jézust a bűn igazolójává, helyeslőjévé teszik.

Ehhez pedig át kell értelmezni a Bibliát. Ezek az emberek azt állítják, hogy a Biblia erre vonatkozó részeit soha nem is úgy szánták, és Istennek semmi baja ezzel, csak legyünk hűségesek a párunkhoz, ez a lényeg. Azoknak, akik így gondolják, felvetődik a kérdés: Vajon milyen szavakat kellett volna használniuk a szentíróknak, hogy félreérthetetlenül, kimagyarázhatatlanul azt értsék a szavaik alatt, amit gondolnak, vagyis hogy Isten ellenzi, bűnként tekint a homoszexualitásra?

Ebben a nagy hangzavarban egy dolgot határozottan le kell szögezni. Hogy miben is áll a keresztyénség. A homoszexualitást támogató, eziránt érzékenyítő szerzők, a homoszexualitásukat aktívan megélő párok vallják magukról, hogy keresztyének. Aki ezt vitatni meri, az fundamentalista, kirekesztő, szeretetlen stb. Nemde Jézus határozza meg, mi a keresztyénség? Jézus definiciója szerint: „Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, az nem lehet az én tanítványom. Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.” (Lk 14:26-27)

A keresztyénség lényege Jézus Megváltóként és Úrként való követése. Hangsúlyozom, ez a teológiai meghatározása a keresztyénségnek. Ez a teológiai igazság volt az alapja annak a történelmi folyamatnak, amely során a keresztyénség tanításai beépültek a közéletbe: a hatalomgyakorlásba, az igazságszolgálatatásba, a jogrendszerbe, az oktatásba, a tudományba, a gazdaságba, az építészetbe, az egészségügybe, a szórakozásba, a pihenésbe. Ez által létrejött egy olyan kulturális közeg, ahol Isten tisztelete átjárta az élet minden területét. Ennek okán tehát kulturálisan is használjuk a keresztyén kifejezést olyan közegre, ahol a keresztyénség értékeit tartják fontosnak: igazságosság, törvény előtti egyenlőség, a szeretet elsődlegessége, emberség, szabadság, minden ember értékessége, becsületesség, hűség, elkötelezettség, jóság, a gyengék és szegények segítése, gőgös büszkeség és önteltség helyett alázat, elégedettség, önkorlátozás a javak használatában, természetvédelem, a szépségre törekvés, közösség, felebaráti szeretet stb. Ebben az értelemben Európa keresztyén Európa volt évszázadokon át, és mostanra már jó ideje bontjuk lefele a régi alapokat. A gender-elmélet, a házasság átdefiniálása, az átszexualizálás, és a szexuális érzékenyítés is a lebontó folyamat részét képzik.

Amikor a keresztyén közösségek vitatják egy megszólaló keresztyénségét, akkor teológiai alapon teszik. Lehet, hogy az illető vallja és fontosnak tartja a keresztyénség értékrendszerét, de a jézusi definíció szerint nem ettől válik az ember keresztyénné. Jézus igénybejelentése radikális: bárki, aki Jézushoz jön, tanítványává kell legyen és a teljes tanítványság mindenki felé elvárás. Nincs kétféle norma. Nincs olyan, hogy hiszek a magam módján, vagy megvan a magam hite, és keresztyénnek tartom magam. Lehet így is, nem tiltja senki, de akkor ez nem keresztyénség. Lehet így is, de akkor Jézus szerint nem mondhatom magam keresztyénnek, mert nem vagyok a tanítványa. A bizsut is lehet ékszerként használni, de az csak utánzat, és attól nem arany, hogy nekem kedves és megfelel.

A keresztyénségnek is van valódi és nem valódi, ha tetszik bizsu kiadása. Ahogyan az aranynál benne van a hitelesítés jeleként a fémjelzés, úgy a keresztyénségnek is megvan a magáé: a valódi keresztyénség jele, hogy Jézus az első az életemben. Mit jelent ez? Nem Ő az eszköz az én céljaimhoz, hanem én válok az Ő eszközévé az Ő céljaihoz. Aki úgy jön Istenhez, hogy megvan az elgondolása a maga életéről, Jézust csak megpróbálja ebbe beleilleszteni. Ez nem fog menni, mert Ő ebben nem vesz részt. Jézus vagy Úr, vagy semmi közöm hozzá. „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Mt 7:21-23)

Jézusnak van tanítása a szexualitásról, a tisztaságról és a házasságról, azonban a gender-elmélet, a házasság átdefiniálása, az átszexualizálás, és a mai szexuális érzékenyítés nem Jézus tanítása, hanem szöges ellentéte annak, idegen tőle. Önellentmondás, aki keresztyénnek vallja magát, miközben Jézussal szembeni tanokat tanít. A bibliai definíció erre a hamis tanító. Ha ezért valaki szól, csak leleplezi a valóságot.

Az ostromlás folyamatos, szinte napi szintű, mint ahogy a tenger ostromolja a partot. Ha kikerül a szivárványzászló a templomra, ha a keresztyén közösségek beengedik ezt a tanítást, önmagukat számolják fel, megszűnnek keresztyénnek lenni a továbbiakban. A keresztyénség szempontjából Európa nagy része elsüllyedt Atlantisz, pedig a keresztyén egyház szerepe Jézus szerint hegyen épült város.