Európa az a kontinens, ahol a keresztény/keresztyén egyházak leginkább válságban vannak, vagy legalább is afelé haladnak. Válságban lévőnek látszik – talán a reformátusok kivételével – mindegyik nagy történelmi egyház. Ezek a válságjelenségek olyan országokat is jellemeznek, ahol gyakorlatilag államvallások vannak, ilyenek például Nagy Britannia, vagy a skandináv államok. A válság jelei megmutatkoznak a paphiányban, az egyre inkább elnéptelenedő templomokban és abban is, hogy – elsősorban a nyugat-európai országokban – az egyházak a társadalom peremére kerülnek. Az is a válság jeleként értékelhető, hogy még a katolikusok, vagy más felekezetek dominálta országokban a születési ráta alig van az egyébként is tragikusan alacsony európai átlag felett.
Az az Európa, amely még két generációval ezelőtt is sok ezer misszionáriust küldött más kontinensekre, mára már maga is missziós területté vált. Sok misszionárius tevékenykedik Európában, akik Afrikából, Dél-Kelet Ázsiából (elsősorban Indiából, Dél-Koreából, de máshonnan is) érkeztek és végzik hittérítő munkájukat. Lakókörnyezetemben például a kommunista Vietnámból érkezett katolikus pap szolgál – jól megtanult magyarul – nagyon megnyerő módon.
A nyugat-európai társadalmak un. modernizálása egyfajta “egyháztalanítási” törekvést is hordoz. Ezt az irányzatot erősíti a kontinens nyugati felén megnyilvánuló egyházellenesség, amely jelentős politikai pártok programjának részét képezi. XVI. Benedek pápa eléggé pesszimista szavai szerint, “ha az egyházak kiüresednek, akkor Európa belülről lesz üres.”
Az előbbi bevezetés után most nézzük meg az Istenben hívők, a Krisztus követők helyzetét a kontinensünkön a számok és a statisztikai adatok tükrében. A helyzet bemutatásához ismét a New-York-i PEW Research Center egyik tanulmányát hívom segítségül. A tanulmány címe magyarul: Mennyiben különböznek az európai országok egymástól vallási elkötelezettségben? Az anyagban a kutatóintézet munkatársai 34 ország mutatóit hasonlítják össze. A 34 országból 17 nyugat-európai és 17 kelet-európai. A felmérés során összesen 56 ezer személlyel készítettek interjút.
A kutatóintézet a vallásosság mértékét négy kritérium alapján határozza meg, ezek a következők:
1. A vallási szolgálatok iránti érdeklődés, ezek igénybevételének mértéke (keresztelő, esküvő, temetés stb.).
2. Az imádkozás gyakorisága.
3. Az Istenbe vetett hit megléte, megélése.
4. A vallás jelentősége és jelenléte az egyén mindennapi életében.
Az 56 ezer válasz alapján a kritériumok sorrendje a következő képet mutatja:
1. Az Istenbe vetett személyes hit: 68,2%
2. A vallásjelentősége és jelenléte a mindennapi életben: 52,6%
3. A vallási szolgálatok igénybevétele: 46,6%
4. Az ima, az imádkozás fontossága: 43%
Lehet, hogy sokakat meglep ez az eredmény, és én is szívesen láttam volna olyan sorrendet, amelyben az ima, tehát Urunkkal való rendszeres beszélgetés, nem a 4. helyen, hanem a másodikon szerepelne. Más sorrendi javaslatom nem lenne. Azt azonban a tanulmány készítőinek a “szemére vetem”, hogy az interjú kérdések között a Biblia olvasása nem szerepel. Pedig a Biblia a keresztyénség alaptörvénye, amely máig hatóan és a múltban is az Istenben hívők számára iránytűként, az életvitelhez útmutatóként szolgál/szolgált.
A tanulmány készítői végül a négy kritérium alapján a 34 országra ország sorrendeket állítottak fel. Így tehát négy ország sorrend alakult ki, de ezenkívül egy un. összesített ország sorrendet is közreadtak, mégpedig a négy, előbb felsorolt kritérium alapján kialakult százalékmutatók összesítésével. Az összesített rangsorral kapcsolatos fő tudnivalókat pontokba szedem:
1. Az összesített ország sorrend első felét – számomra nem meglepő módon – a kelet-európai országok uralják. A “dobogósok sorrendje: 1. Románia, 2. Örményország, 3. Grúzia. Az első 10-ben 8 kelet-európai ország és csak 2 nyugat-európai (Görögország és Portugália) szerepel. Lengyelország 8. helye számomra meglepetés. Egyértelmű, hogy Kelet- Európa keresztyén vallási mutatói sokkal magasabbak, jobbak, mint a kontinens nyugati és északi felén lévő országok számai.
2. Természetesen nem tudom számokkal cáfolni, de úgy érzem, úgy vélem, hogy Magyarország érdemtelenül került a 34 ország között a 20. helyre. Még az a Hollandia is megelőzi, amelyik az egyik legvallástalanabb ország Európában. Szerintem a 22.-nek rangsorolt Oroszország is sokkal előkelőbb helyet érdemelne, nem ez az orosz valóság.
3. Románia első helyén is csodálkozom. Azt gondolom, ha a lengyelek lennének az első helyen, az jobban tükrözné a valóságot. Persze Romániának akkor is az élbolyban lenne a helye. Örményország és Grúzia (Georgia) dobogós helye történelmi és földrajzi okokkal magyarázható és teljességgel elfogadható. Ez a két ország a muszlim és a szláv világ közötti határmezsgyén található. Keresztyén népességük számos véres konfliktusban – az örmények még népirtásban is – őrizte meg egyetlen mentsvárként a keresztyén hitét. Mindkét nemzet esetében, de főleg az örményeknél, megfigyelhető a vallás és a nemzeti önazonosság (“magyarul” identitás) teljes összeforrottsága.
4. Az összesített ország sorrendből az is szembetűnő, hogy a vallás, a keresztyénség iránti elkötelezettség tekintetében a politikailag, gazdaságilag meghatározó országok, Nagy-Britannia, Németország, Franciaország, valamint a négy skandináv ország közül három, de Ausztria és Svájc is a 34-es ország rangsorban az utolsó helyekre kerültek. Ez is jól mutatja, hogy Nyugat Európa országai milyen mély értékrendi (keresztyén értékrendi!) válságban vannak.
Az összesített ország sorrend után az interjúkban feltett négy kritérium alapján kialakult képet mutatom be röviden:
1. Az “Istenbe vetett hit” tekintetében is döntően a kelet-európai országok vannak a 34-es rangsor első felében, sorrendben 1. Örményország, 2. Grúzia, 3.Bosznia-Hercegovina. Hazánk ezen mutató tekintetében érte el a legjobb helyezést, de ez is csak a 16. helyet jelentette. A 34. , utolsó helyen Németország áll, közvetlenül előtte Svájc, Franciaország és Nagy Britannia vannak.
2. A “vallás jelentősége és jelenléte az egyén mindennapi életében” kritériumra adott válaszokban ugyan Görögország áll az első helyen (az ortodoxia mindennapokat befolyásoló hatása lehet a döntő), de utána csupa kelet-európai ország következik. Hazánk it a 22. helyre került. Ebben a kritériumban a 34 ország sorrendjének utolsó helyein Svédország, Svájc, Dánia szerepelnek.
3. A “vallási szolgáltatások igénybevétele” kritérium ország sorrendjében is kelet-európai országok vannak az első helyeken: 1. Lengyelország, 2. Románia, 3. Horvátország. Hazánk ezen a listán a 25. helyre került. Ezt sem értem, de hát ezt írták. Ebben a rangsorban utolsó Finnország, előtte van Svédország. Az ezen kritérium szerinti felmérés azt is jelzi, hogy az ortodoxok és a katolikusok jóval nagyobb mértékben veszik igénybe az egyházi szolgáltatásokat, mint a protestánsok.
4. Az “ima, az imádkozás fontossága, gyakorisága” tekintetében a kelet-európai országokra mért mutatók 2,5-3 szorosan jobbak, mint az Európa nyugati felén lévő országokban. Ezen szempont szerinti lista dobogósai: 1. Moldávia, 2. Örményország, 3. Románia. Hazánk az imaélet tekintetében a 22. helyen van. Ez is elég gyenge. A 34 ország között az utolsó Nagy Britannia, előtte Svájc, Ausztria, Németország találhatók.
Összefoglalóan rögzíthetjük, hogy a keresztyén hagyományok, értékrend megőrzése tekintetében Kelet – Európa messze a kontinens nyugati fele előtt jár. Az európai keresztyénség súlypontja Kelet-Európában van, és ilyen értelemben is Európa már kettészakadt.
