Afrikában két fő vallás van, a keresztyénség és az iszlám. Ezeken kívül vannak az afrikai ősi, törzsi vallások is egyes országokban. Afrika északi felén, nagyjából az Egyenlítőtől északra, az iszlám vallás, míg a déli részen a keresztyén vallás terjedt el. Az afrikai ember mindennapi életének fontos része a vallása gyakorlása.
Afrikában dinamikusan nő a keresztyének száma és
az előrejelzések szerint a Föld kontinensei közül 2050-re Afrikában fog élni a legtöbb keresztyén.
Számszerűen tízből négy lesz a keresztyén a szubszaharai Afrikában, miközben Észak- Amerikában és Európában a keresztyének számának lassú csökkenését prognosztizálják. A század közepére a keresztyénség központja a fekete kontinensre helyeződhet. Az utóbbi évtizedekben Afrika első számú vallásává vált a krisztusi hit: míg 1900-ban a kontinensen csupán 10 millió keresztyén élt, addig 2010-ben már közel 500 millió. Ma már sokkal több gyakorló keresztyén él Afrikában, mint Európában.
A világon ezen a kontinensen növekszik a legnagyobb ütemben a katolikus hívők száma. Jelenleg az összes katolikus 16%-a él Afrikában. Számuk 2002 és 2010 között 21%-al növekedett, és ezzel a növekedési rátával az összes többi kontinenst messze maguk mögött hagyták. Miközben ugyanezen időszakban Európában és Észak-Amerikában a papok száma csökkent, Afrikában 16%-kal növekedett. Míg korábban az egyházi vezetés elitjét a gyarmatosító országokból érkezett papok adták, addig ma már a helyiek irányítják az egyes országok egyházait. Ezek a változások – sok megfigyelő szerint – befolyásolják az egész katolikus közösség jövőjét is, például abban is, hogy nem túl távolinak látszik az az idő, amikor afrikai lesz a pápa.
Látni kell ugyanakkor azt is, hogy az egyházak befolyásának növekedése az egyes országokban az éppen uralkodó államhatalmi rendszerek összeomlásával párhuzamosan játszódott/játszódik le. Sok afrikai országban az tapasztalható, hogy az egyházak az egyedül működő intézmények. Így történik az, hogy az egyházak szervezik a szociális ellátást, az egészségügyet és az oktatást is, miközben az állam maga ezeken a területeken kudarcot vallott. Példa a leírtakra Nigéria. Ebben az országban a 190 milliós lakosság fele, tehát 95 millió ember, a szegénység küszöb alatt él, miközben az óriási olajbevételek 80%-a a lakosság 1%-ának jut. Állami kórházak csak papíron léteznek, az állami oktatási rendszer a korrupció hálójában vergődik, csupán vegetál. A lakosság részéről viszont az egyházak iránt megnyilvánuló bizalom egyre nő, mert az előbb említett alapigényeket egyre nagyobb mértékben az egyházi kezelésben lévő intézmények elégítik ki. Egyiptomban is a legjobb iskolák a kopt egyház tulajdonában vannak, és ezekben a fiatalok sokkal jobb képzésben részesülnek, mint az iszlám iskolákba járó társaik. A színvonalasabb képzésnek is köszönhetően Egyiptomban a keresztyének adják a szellemileg fejlettebb és anyagilag is jobb helyzetű polgárság magvát.
A növekvő bizalom abban is megmutatkozik, hogy az egyházak korfája nagyon előnyösen változik: az egyházi közösségekhez újonnan csatlakozók túlnyomó része fiatal, 35 év alatti. Ezen családok, szülők számára – a lelki épülés mellett – nagyon fontos, hogy gyermekeik megfelelő egészségügyi ellátásban részesüljenek és jó színvonalú iskolákba járjanak. Mindezt Nigériában az egyházak kezelésében működő intézményekben kapják meg.
Afrikában tehát ma az egyház minden olyan szerepet átvesz, amely egykoron Európában is az egyházak működésének lényeges eleme volt. Ilyen módon az egyházak erkölcsi fölénye egyre nagyobb, és ez megnyilvánul a mindennapok politikai életében is. Kongóban például a kardinális (Laurent Monsegwo Pasinya) egy olyan egyházi vezető, aki igen gyakran az uralkodó elit “tyúkszemére lépett”. Egy korábbi kongói választás alkalmával a legtöbb választási megfigyelőt az egyházak adták, és rá is mutattak arra, hogy a választást manipulálták. Kinshasa püspöke egyenesen a csalás, a hazudozás és a terror kultúrájának terjedéséről nyilatkozott, amellyel az államelnök Kabila maradék hitelét is eltüntette.
A politikai vonatkozásokban Kongó messze nem egyedi eset. Zimbabvében például volt egy katolikus püspök, aki merészelt Mugabe elnök ellen fellépni. A kameruni egyik püspököt pedig a nép az ország lelkiismeretének tartja. Az észak-nigériai püspök pedig egy interjúban – többek között – ezt mondta: “Sokan szidnak minket, hol baloldalinak, hol jobboldalinak tartanak, de a tény az, hogy egyházunk minden igyekezete arra irányul, hogy az állam szétesésének folyamatát fékezze.”
A keresztyén gyökerű Európa elárulja a keresztyénné lett Afrikát
– nyilatkozta Ghana egyik egyházi vezetője az Új Ember katolikus lap újságírójának 2018-ban. (A 30 milliós ország 70%-a keresztyén). A ghanai püspök elmondta, hogy a keresztyénség európai helyzete elkeseríti őket. Ezt – többek között – a család példáján keresztül mutatta be. Afrikában ma a nagy család az általános.. A keresztyénség elterjedése azt hozta, hogy a házasság egy férfi és egy nő köteléke. Ugyanakkor az európai kormányok szerint a házasság létrejöhet két férfi vagy két nő között is. Afrikában ilyen elképzelhetetlen.
Az afrikai ember nagyon vallásos. Szociológiai szempontból pedig tény, hogy Afrika rendkívül fiatal kontinens, lakosságának 65%-a 35 év alatti. A keresztyénség is fiatal ezen a kontinensen: Egyes helyeken már ugyan 500 éve jelen van, de átlagosan inkább csak 200 éve. A keresztyén vallás az emberek számára vonzó. Krisztus örömhírét, a Biblia üzeneteit a tömegek örömmel fogadják, mert hiszik, hogy ez reményt ad a jobb teljesebb életre. Számomra nagyon úgy tűnik, hogy Európát afrikai keresztyének fogják misszionálni, pedig egykoron ez fordítva volt.
