Textus: Hóseás 4:6 „Elvész a népem, mert tudomány nélkül való”
A koronavírus-járvány aktuálisan rávilágított egy problémára: a keresztyén fatalizmusra, tudományellenességre és arra, hogy hívők tömegei kerülik el az oltást azért, mert „Istenben bíznak”. De mire fel ez az ellentét? Isten vagy tudomány, hit vagy oltás, keresztyénség vagy a világ? Mintha a keresztyének valamiféle vallásos motiváció vagy bibliai parancs miatt mondanának le a tudományos javakról. És valóban: volt olyan időszak, sőt, még úgy gondolom ma is találhatunk olyan hívőket, akik nőként lemondanak a szülés alatti érzéstelenítésről, nehogy „kibújjanak” az alól a büntetés alól, ami Éva miatt az ő jussuk is. És ezek után csodálkozunk, hogy sok ateista úgy tekint a keresztyénségre és a keresztyén vallásra, mint ami a jólét, a tudomány és a világ megismerésének gátja?
De mégis hogyan kéne a keresztyéneknek a tudományhoz, a tudomány vívmányaihoz és a világhoz viszonyulnia ma, 2021-ben? A kérdés megválaszolásában segít, ha visszatekintünk a reformációra, azon belül is Kálvinra és meglátjuk, hogyan kötötte össze a reformáció a világgal az embert.
A világgal és így a tudománnyal való szembenállás egyik gyökere talán az, ahogyan a keresztyének magára a „világra”, a kozmoszra tekintenek. A világ a keresztyén kultúrkörben sokszor azonosítva van azzal, ami rossz, amitől tartózkodnunk kell, ami szemben áll Istennel és az ő akaratával, és így szemben áll a hívőkkel. Gondoljunk arra, hogy Jézus a Gecsemáné-kertben nem a világért imádkozik, vagy arra, hogy Pál a római levélben arra szólítja fel a hívőket, hogy ne igazodjanak a világhoz. Bár kétségtelen, hogy a világ kifejezésnek van egy súlyosan terhelt és pejoratív bibliai értelme, de maga a teremtett világ nem „rossz”, illetve a kozmosz maga nem egyenlő azzal, amihez nem kell igazodnunk. Hiszen gondoljunk bele: a teremtett világ hirdeti Isten dicsőségét és hatalmát. Kezei munkáját hirdeti a menny.
Francis Bacon, 16. századi filozófus szerint „Isten két könyvet adott nekünk. A természet könyvét és a Bibliát.” Mindkettő Isten könyve tehát. De ebben az esetben mit adott nekünk a reformáció? Hogyan kötött össze bennünket a világgal?
Alister McGrath, oxfordi molekuláris biofizikus és teológus szerint a reformáció, pontosabban Kálvin, határozottan szorgalmazza a természettudományos tanulmányokat és egy fontos akadályt görgetett el a modern tudomány útjából. Ez az a két eredmény, amire ma szeretnék fókuszálni és amin keresztül helyesen tudjuk értelmezni ma, a 21. században az Istenhez és a tudományhoz való viszonyunkat.
Kálvin első érdeme az a meglátása, miszerint a keresztyéneknek hatványozottan kell művelniük vagy tanulniuk a természettudományokat összefügg azzal, ahogyan a teremtést, mint rendezettséget látja: mind a minket körülvevő világ, mind pedig a testünk Isten jelenlétét és bölcsességét tárja fel előttünk. Isten tehát kijelentette magát nekünk a természetben, ami maga olyan, mint egy tükör, melyben magát Istent látjuk meg. Ez a természet pedig Kálvin szerint bizonyítja azt, hogy a teremtő Isten bölcs. Azért kell tehát természettudományos tanulmányokat folytatnunk, mert általuk felismerhetjük Istent, megláthatjuk az Ő bölcsességét és ezáltal megerősödhet a hitünk benne.
Kálvin másik érdeme McGrath szerint az volt, hogy eltávolította a természettudományok fejlődésének útjából a legfőbb akadályt – a Biblia szó szerinti értelmezésének dogmáját. Kálvin szerint a Biblia elsősorban Jézus Krisztus ismeretét közvetíti. Nem kezelhető tehát a csillagászati, a földrajzi vagy a biológiai ismeretek tankönyveként – ahogyan egyébként azt ma sok keresztény például az emberiség eredete vagy a világ teremtése kapcsán teszi. Találkozhatunk olyanokkal, akik a Bibliából olvassák ki a Föld korát, vagy próbálják meg igazolni, hogy Ádámék szó szerint több száz évig éltek – láthatjuk azonban, hogy a Szentírást nem kezelhetjük így.
Hogyan int bennünket alázatra mindez ma két területen is: a Bibliaolvasás/bibliaértelmezés és a tudományhoz való viszonyunk területén? Számomra a legfontosabb, amit mindig igyekszem szem előtt tartani az az, hogy a Szentírás tévedhetetlen és nem a mi írásértelmezésünk. Luther például az ún. a geocentrikus világképet vallotta, sőt a Biblia alapján meg volt győződve arról, hogy egy firmamentum helyezkedik el a Föld felett, melyre fel vannak függesztve az égitestek, és hogy őrültség tagadni azt, hogy szó szerint vizek lennének a földet körülvevő firmamentum felett. Luther tehát úgy gondolta, hogy egy bolond csillagász, Kopernikusz feje tetejére állítja és kiforgatja a tudományt. De miért volt ilyen heves a reformátor?
Azért, mert két lehetőség állt előtte, ha őszintén elhitte, hogy az írásértelmezése helyes: vagy a tudósok tévednek vagy a Szentírás. Azt viszont el sem tudta képzelni, hogy Isten igéje tévedjen és emellett sajnos a saját magyarázatát is erre a szintre emelte, ezért a tudományos magyarázatot kellett elvetnie és nevetség tárgyává tennie. Pedig lett volna egy harmadik út: felismerni, hogy rosszul értelmezte az igét, és a kora tudósai segítenek ezt kiküszöbölni.
Isten két kinyilatkoztatást adott az embernek: a Szentírást és a természetet. Egyik sem tévedhet, mivel mindkettő Istentől van; segíthetnek egymást jobban megérteni, de sem a Szentírás értelmezésünk, sem a tudományos eredményeink nem tévedhetetlenek. Éppen ezért alázattal tartsunk távolságot, igyekezzünk minél jobban megérteni a Szentírást, minél jobban megérteni a természetet, ami segít ebben és akkor ez a két kinyilatkoztatás segít bennünket abban, hogy jobban megismerjük azt, aki mindezt teremtette. Ez is a reformáció öröksége, tanuljunk belőle, hogy az intés ne legyen valóság számunkra:
