“Aki a nyelvet uralja az egész kultúrát uralja.” (Michel Foucault)
A szavak kijelölik a gondolkodás határait. A paradicsomi történetben Ádám első feladata elnevezni az állatokat. Elnevezni, megnevezni emberi képesség és lehetőség. Ha jól csináljuk azzal megragadhatjuk a valóságot. Az elnevezés fontos, mert ezzel fogjuk meg valami lényegét. De a szavak ugyanakkor nem csak “lényeget meghatározó” természetűek, ugyanis kódolják a gondolkodást. Ma rengeteg szó van, mely úgy működik, mint ami egyből képes ide-oda állítani minket érzelmek mentén. Mikor meghalljuk őket, azonnal megnyomnak bennünk egy gombot, és az áramkör felkapcsol, s lőn világosság – vagy sem? Mindenesetre a nyelv: kulcskérdés! Hogyan lehet semlegesíteni az akkut gondolkodáshiány és az érzelmek vulkánkitörésének robbanóelegyét? A NYELV sorozat erről fog szólni.
Ennek első darabja a KULTÚRA
A kultúra szó is kijelöli a gondolkodás határait – a társadalomtudományok és a teológia épp azért használja, mert vele jól meg lehet ragadni a valóságot.
KÖZKELETŰ VILÁGI ÉS KERESZTYÉN SZAVAINK VÉGE
Miért nem a “társadalom” vagy az egyházban megszokott “világ” szót használjuk manapság? Röviden: a társadalom kissé “műszaki ízű” megnevezés, régebbi, szociológiai, de leginkább olyan jellegű, mely neutrálisnak tekinti e közeget. Ez azért gond, mert az emberi közösség minden volt, és minden ma is, csak nem neutrális. Nem mindegy hol van, milyen a kulturáltsága. De az is fontos, hogy minden nemzeti társadalom nem csak nemzeti, hanem komoly hatások érik abban a civilizációs körben, amiben fennáll. Az egyházi tradicionális szóhasználatban a világ leginkább negatív értelmű. Hogy ez így helyes-e – ennek eldöntésében az eredeti újszövetségi görög nyelv sem segít. Egyébként véleményem szerint nem helyes értelmezés. Ugyanis akkor is a kosmos szó áll, mikor abban az összefüggésben beszél, hogy “Ne szeressétek a világot…” vagy “E világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok én meggyőztem a világot”, illetve abban az esetben is, amikor pozitív: “Úgy szerette Isten e világot…”. A világ értelmezésének témájáról érdemes lenne írni, de majd külön.
MIÉRT JÓ SZÓ A KULTÚRA? – A SZÉLES ÉRTELEM
A kultúra szó mai használata egy széles értelemet jelöl. A szűkebb értelem: a művészetek, tudományok, popkultúra, folk-kultúra területeket jelenti, és általában a kultúra szó hallatán erre is szoktak gondolni az emberek. Azonban a széles értelemben vett kultúra az egészet jelenti, például amikor azt mondjuk: hindu kultúra – ez minden ami indiai és India. Ebben az esetben tehát minden benne van: túl a klasszikus kultúrán a vallás(ok), a szokások, gasztronómia, közös “társadalmi tudat” arról, hogy mit gondolunk jónak-rossznak, mik az alapvető értékek, és még lehetne sorolni. El egészen odáig, hogy civilizációs közösséget is jelöl, ami a mi esetünkben a Nyugat, mert hazánk is a nyugati civilizációhoz tartozik. Ez akkor is így van, ha a civilizációnk főáramához képest vannak jelentős sajátosságaink, de ettől még a nyugathoz tartozunk méghozzá több, mint 1000 éves történelmi léptékben. A kultúra szóval nem csak arról beszélünk, hogy a magyar társadalom állapota milyen, hanem arról is, hogy összeköttetésben van az egész nyugati civilizáció áramlásával. Az online világ, a közösségi szájtok, a filmek, a zene világa ma szupravezető módján viszik az információkat és adják meg a betápot az emberek fejébe-lelkébe. A kultúra szó tehát a sajátost legalább annyira érzékelhetővé- megfigyelhetővé teszi, mint amennyire jogosan számol azzal a befolyással, amit az adott civilizációs kör képes megvalósítani. Ezzel a széles értelmű kultúrával van kapcsolatban a keresztyénség: egyszerre felette állva, de egyszerre benne is élve. És ebből a látószögből sok minden következik.
KERESZTYÉN SZEMPONT
Keresztyénként akár az egyházi élet szempontjából, akár missziói szempontból ezzel a széles értelemben vett kultúrával van dolgunk. Miközben misszionáriusaink már évszázadokkal ezelőtt azzal szembesültek, hogy nem csak más országokkal és vallásokkal találkoztak, hanem egyben masszív kultúrákkal, melyek mindenről másképp gondolkodtak, addig az evidensen keresztyénnek gondolt nyugati civilizáció megváltozott: ma már nem keresztyén, hanem a szekuláris humanizmus uralja. A “keresztyén jelleg”, a “kulturális keresztyénség” egyre halványul és ezzel párhuzamosan a kultúra egyre inkább ellenségessé is válik a keresztyénséggel – persze nem magától. Tévedés azt hinni, hogy ez organikusan alakult és alakul így. Magyarán: míg mi annak az evidenciának az illúziójában éltünk, hogy egy keresztyén kultúrában élünk (ami ugyan olyan amilyen), addig már rég folyt a kultúráért a harc és mi elég későn tértünk észhez.
EGYHÁZ ÉS KULTÚRA
Hasonlóképpen nem az “egyház és világ” összefüggésről kell beszélni, hanem sokkal inkább az egyház és kultúra összefüggéséről. Tim Keller Richard Niebuhr 5 modellje alapján 4 modellt állít fel az egyház kultúrához való viszonyára. 1. Ellenkultúra modell – ez a kultúrával való szembenállást hangsúlyozza, 2. Transzformációs modell – ez a kultúra megváltoztatását célozza, 3. Két birodalom modell – ez különválasztja az egyházat a kultúrától, az egyházban is munkálkodik Isten, és kultúrában is gondviselése és világkormányzása által, és végül 4. Relevancia modell – itt a hangsúly arra esik, hogy a kultúrához hasonulni kell, különben egy szubkultúra lesz csak az egyház. A négy modell analitikus nyelvű leírása után végül képeket alkot és ez a képsorozat az évszakok: tavasz, nyár, ősz, tél. A tavasz az egyház születésének ideje, amikor az üldöztetés és a nagy léptékű növekedés egyszerre jellemző. A nyár, mikor az egyház kulturális befolyása kiteljesedik, amikor minden keresztyénné lesz és a keresztyének otthon érezhetik magukat a kultúrában, ez a trón és oltár szövetségének kora. Az ősz, mikor a kultúra megengedő, de közömbös is, az egyház ekkor már csak része a kultúrának. A tél, mikor újra üldözés lesz, de az egyház közben elerőtlenedik, langymeleggé lesz. A megfeleltetés itt inkább a történelmi szituációknak egy szép képes kifejtése, melyben az évszakok ciklusai Niebuhr szerint már kétszer körbefordultak a történelem során. Minden kor más modellt hoz elő: a nyugat nagy része őszben jár (sőt közeleg a tél), Kína, Afrika a tavaszt éli át. Ez az értelmezés egy nagyon izgalmas és termékeny lehetőségét adhat számunkra. Például szemüvegén keresztül láthatjuk, hogy amíg a nyugati világ őszből télbe fordul, addig Magyarországon még ősz van. Nyugaton november vége, nálunk szeptember. Kérdés: lehet-e indián nyarat csinálni vagy törvényszerű az út a télbe? További kérdése: lehet-e a kulturális klímára hatással lenni? Ki lehet képes erre és mivel? Klímateológusok előnyben!
A KERESZTYÉNSÉG CSODÁJA: MINDEN KULTÚRÁBA KÉPES BELÉPNI
A világmisszió tapasztalata, hogy az evangélium üzenete nem “kultúra-függő”. Ugyanis bármely kultúrában képes megjelenni és hatni. Épp azért, mert egyetemesen szól a világhoz és minden emberi lényhez, legyen akármilyen a kultúrája, vagy bőrszíne. Ez az evangélium univerzalitása. A világmisszió századokon át abban a hitben élt, hogy a Nyugat civilizációs-kulturális expanziója a keresztyénségé is, azaz az evangélium plántálása azt a kulturális felfogást és életmódot is meg kell honosítsa, ami a Nyugat sajátja. Mára kiderült, hogy ez nem így van. A régi missziói területek egyházai önnön kultúrájukban már meggyökereztek és a saját kulturális aspektusukat kifejlesztették. Ma már a Globális dél egyházai sokkal erősebbek, mint a Nyugat egyházai. Kínában, Afrikában hatalmas ébredések zajlanak, míg a nyugat el-vallástalanodik – pontosabban: a szekuláris humanizmus vallására tér át. A Globális dél egyházai már saját maguk vették kezükbe a misszió ügyét – már nem nyugatról keletre halad a misszió: önálló életre leltek és életerősek. Állapítsuk meg tehát: az evangélium nem nyugati abban az értelemben, hogy terjedése nem függ a nyugat kultúrájától. Az evangélium univerzális üzenet az emberiséghez.
A KULTÚRA ELVESZTÉSE VAGY MEGNYERÉSE NEM A LÉNYEGTELEN KATEGÓRIA!
Itt Nyugaton tapasztaljuk, hogy a misszió egy posztkeresztyén korszakban bizonyos értelemben sokkal nehezebb, mint akár egy a keresztyénséggel koránt sem megengedő kultúrában. A “poszt” azt jelenti, hogy “valami után, ami elmúlt” – fosztóképző. A keresztyénséggel szemben folyik egy a kultúrán keresztül zajló háború. A Nyugat a keresztyén értékeket folyamatosan és szisztematikusan rombolja és új kultúrát hoz létre – ahol a kultúra a háború proxy-eszköze. Ez azt jelenti, hogy a misszió módfelett nehézzé vált a “poszt-szituáció”, a “csak individualista” felfogás, illetve “háborús állapotok” miatt. Az emberek tudatában, értelem- és érzelemvilágában lezajló változások sebessége exponenciálisan nő. Aaron M. Renn mondja: ez már a negatív világ. Szintén Ő mondja, hogy mire a keresztyénség megtanult harcolni a közömbös világ ellen, megváltozott a kor: a világ negatív lett. Ehhez még nincs se stratégiánk, se fegyverünk. Niebuhr-Keller képével élve mondhatjuk: az ősz immár télbe hajlik. Másképp mondva:
Winter is Coming!
